Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
65<br />
Luzsénszky báróék nem is haragusznak, csak éppen<br />
azért lövik le őket, mert hiszen hajtóvadászat van s<br />
vadászaton ki gondol arra, hogy mi az acélgolyó akár<br />
egy őzikének, akár egy töröknek. Az a gyanúm, hogy<br />
ha ez a Luzsénszky báró valahol le fog lőni egy pár<br />
törököt, mikor a kulacsot előveszi: szépen sorba fogja<br />
őket rakni: mit hozott terítékre?<br />
Én magam az erőszakosságából nem tapasztalhattam<br />
mást, mint hogy tarisznyájában egy sült tyúk<br />
volt, azt erővel meg akarta osztani velem és erővel<br />
bemutatott legújabb bajtársának, egy doni kozáknak,<br />
aki a Luzsénszky báró barna vadászkosztümje mellett<br />
kozák egyenruhában volt. Nem vagyok nagyon<br />
ijedős <strong>ember</strong>, de kicsit meghökkentem a doni kozáktól.<br />
Másfélöles <strong>ember</strong>, a fején legalább nyolcvan centiméter<br />
magas fekete kecskeszőr-süveg. Az arcán nincs<br />
bajusz, csak az áll alatt szakál, amely a hófehér köpenyegre<br />
simult és ezen hátul karmazsinpiros átalvető<br />
van. A csizmái valami állati szőrmével vannak burkolva,<br />
kívülről is. Az övében széles sárgaréz-szablya<br />
és öt-hat félméteres penicilus. Végül a kezében rövid<br />
nyél, e nyélen szíjak, a szíjak végén ólomgombok: a<br />
kancsuka. Ez volt Luzsénszky báró barátja, vele közösen<br />
ették meg – egyelőre a sült tyúkot. <strong>Egy</strong> korty<br />
még a kulacsból, aztán elváltunk; ők Sztara-Zagora<br />
felé mentek, én pedig Jamboli felé, Bolgárország<br />
végére. Innen kezdtem meg azt az utat, amelyen az<br />
I-ső és III-ik hadtest Kirk-Kilisze felé vonult, Ivanoff<br />
és Kutincseff tábornokok vezetése alatt s ahol Toscheff<br />
generális tragédiája történt.<br />
Az úton még egy ismerősre tettem szert: Sternberg<br />
úrra, akivel, úgy látszik, jó ideig együtt fogok menni.<br />
Én átsegítem őt az akadályokon, ő pedig nyelvisme-