Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

E l ő s z ó .
Idestova harminc esztendeje lesz, hogy legutoljára
naplót vezettem. Emlékszem az utolsó sorokra:
„ M i s k a a f ü g e f á k a l a t t m a m e g i n t m e g k e r g e t t e
Mindig megkergeti a Cirmost és meghúzza a farkát.
És én mindig beírom a naplómba. Sohasem fogok
többé naplót vezetni, soha.””
Mikor az ősszel, a balkáni tűz kigyulladása idej
é n B a b a r c z y S c h w a r t z ő r O t t ó b á r ó k e z é b ő l m e g k a p t a m
a megtisztelő megbízatást, hogy mint a Magyar Vörös
Kereszt-Egylet bolgár missziójának titkára és naplóvezetője
fogok lemenni Bulgáriába s onnan esetleg
m é g t o v á b b , e s z e m b e ö t l ö t t , h o g y m e g f
i d e j é n : s o h a s e m f o g o k t ö b b é n a p l ó t v e z e t n i . D e a z t á n
m e g m a g y a r á z t a m m a g a m n a k – o h , a z é l e t e g y i k f
tos aratása, hogy idővel mindenre magyarázatot találunk
– akkori naplóbeszüntetésem voltaképen védekezés
volt Cirmos cica megkínoztatása ellen. Miska nagyobb
és erősebb volt, mint én, nem maradt más küzdelem
a számomra: naiv módon legalább a naplóban beszüntetni
Miska erejét és Cirmos vergődését. Most aztán
h á t f o r d í t v a f o g o k t e n n i , h o g y u g y a n a z t c s e l e k e d j e m
naplóban fogom megírni a vergődéseket, hogy küzdjek
a háború ellen. Körülbelül ez is fog annyit érni,
m i n t a k k o r C i r m o s n a k é r t a z , h o g y n a p l ó m a t b e
tettem . . .