Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

17
Várjál, majd segítek, mert én nem kaptam, mondta
Welko a testvérének. Oda is ment hozzá, meg akarta
forgatni, hogy megnézze, mert látta, hogy halva is
feküsznek. Amikor megakarta nézni, nem bírt hozzányúlni
a testvéréhez. Nézte, hogy miért nem bír, viszketett
a kezefeje. Csípte valami. Látta, hogy véres és
akkor már mindjárt fájni kezdett. Hátrafelé ment, mert
tudta, hogy ott vannak az orvosok a kötözőhelyen.
Kötést kapott és egy idő múlva katonákkal ment
vissza, hogy elhozzák Jackót és a többieket.
Az egyik teremben a szalmazsákok közt csakugyan
megtaláltam Jacko Stefanowot, elhozattam a
műtő elé. Majdnem egyszerre kerültek fel a műtőasztalra;
az egyiket Pfann dr. operálta meg, a másikat
Berkó doktor. Ez a kézfejből szedett össze hét
apró shrapnell-szilánkot, Pfann pedig egy egész
shrapnellgolyót Jackónak a hátából. Mikor felrobbant
fölöttük vagy előttük a kartács, akkor vágta le őket
a légnyomás s a sok össze-vissza szikrázó töltelékből
kapták sebeiket. Most itt vannak nálam: a Jackó
golyója és a Welko kis ólomszilánkjai.
Manoj Georgieff-nek is kartács rombolta szét a
könyökét, de átfutott rajta. Borzalmas tátongó seb, Lurtz
doktorhoz kerül. Előzőleg már a nénék sem merték
levenni a kötést róla, mert látszott, hogy vérzik. Lebontja
róla Lurtz, hat helyütt szökik ki a vérsugár,
leköti hamar, csont, izomdarab hull ki a karból, ezt
muszáj altatni, emberfölötti kínja van a szerencsétlennek.
Klein dr. kénytelen a priccsen hagyni saját betegét,
hogy altasson.
Nem kellett Georgieffnek számolni, én számolom:
a hatodikat nyögi és már alszik is. Rettenetes
seb, ha itt elállítják a vérzést, ott vérzik, sietni kell,