Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből

46
széléhez. Utána mindjárt jön Nadejda hercegnő is és
átadja a fényképet.
Olyan is sok akad, aki semmit nem tud a királyi
látogatásról, eszméletlenül fekszik, megsimogatja a
királyné és a kis hercegnők a párna alá dugdossák
ajándékaikat
Mikor a Klein osztályához jött, föltűnt neki a
nehéz betegek szobája, az I. kórterem fölött az egymás
mellé illesztett magyar és bolgár zászló. Az egyik
vörös-fehér-zöld, a másik pedig fehér-zöld-vörös. Rendesen
béke idején vörös-zöld-fehér, de most háborúban
fordítva használják, mi is úgy tettük fel. A királyné
megáll, nézi és szól:
– Milyen szépek így együtt! Szép két zászló!
Ibránpi Alice tetézi meg a mondást:
– Felséges asszony, mi is örültünk, hogy egymás
mellé tehettük őket.
A teremben benn fekszik Apostol Anastazi, akinek
Klein és Lurtz aznap vették ki a balszemét. Az
ólomgolyó széthasította a szemgolyót és a koponyacsontot
is szétrepesztve, a fültövén jött ki. A királyné
fejét csóválva hallgatja az orvosok előadását s leül
Anastazi mellé, beszélgetni kezd vele. Ez azonban
csak görögül tud, a királyné odainti a terem egyik
ápolónőjét, Dimitroff Olga kisasszonyt, a külügyi
államtitkár leányát. Így tolmács útján beszél vele,
vigasztalja.
Mellette áll Madame Karaveloff, a néhai bolgár
miniszterelnök özvegye, egy nagyszerű asszony, aki a
három emelet betegeinek minden konyhaszükségletéről
maga gondoskodik. Egymásra néznek, Madame Karaveloff
elsírja magát, utána a királyné is könnyezik s aztán
megöleli Karaveloff asszonyt.