Paleontológia jegyzet - Gekko

10
nagy többségüknek lassú a törzsfejlődési tempója. Két csoport mégis kivételt jelent. Ezek a nagyfo-
raminiferák és a planktonban élő alakok.
A nagyforaminifera kifejezést nem rendszertani értelemben használjuk. Az 1 mm-nél na-
gyobb méretű, mészvázas, bonyolult belső szerkezetű bentosz-csoportokat soroljuk ide, amelyek
a paleozoikum végén és a krétában, valamint az eocénben az Egyenlítő közeli meleg, sekély ten-
gerekben nagy gazdagságban éltek, és amelyek viszonylag gyors törzsfejlődésük miatt korjelzésre
felhasználhatók.
A harmadidőszak végén beköszöntő hírtelen lehűlést a plankton-faraminiferák egyértelmű-
en jelzik. Feltűnő, hogy a faunaváltozás mintegy 3 millió évvel ezelőtt következett be, a szárazföl-
dön viszont a több irányú megfi gyelések alapján 2 millió évben jelölték ki a pleisztocén alsó határát.
Lehetséges, hogy az 1 millió évnyi időeltérést az okozta, hogy az óceánokban az üledékképződés
folyamatosabb volt, mint a szárazföldeken, így az eseménysort a planktonikus foraminiferák hézag-
talanul őrizték meg.
A nagyforaminiferáktól és a planktoni alakoktól eltekintve az egykori beltengerek különbö-
ző üledéköveiben más-más bentosz-foraminifera csoportok uralkodtak, amelyek nagyobb tényle-
ges időbeli elterjedésük ellenére az adott medencerészben meghatározott rétegekre korlátozódtak.
Egyes medencék üledékes kőzeteinek rétegazonosítására ezek a foraminiferák is felhasználhatók.
Az ilyen, regionális érvényű zónabeosztás legtöbbször nem egy-egy szintjelző fajra épül, hanem
több nemzetség jellegzetes együtt es előfordulására. A tapasztalat dönti el, hogy ezek a zónák milyen
távolságra követhetők.
A foraminiferák 5 rendje közül 4 földtani szempontból jelentős.
A textulariafélék rendjébe agglutinált vázú, egykamrás (pl. Rhabdammina, Saccamina), illetve
két- (Ammodiscus) vagy többkamrás (Cyclammina, Textularia, Orbitolina) alakok tartoznak. Az Orbi-
tolina mind biosztratigráfi ás, mint litogenetikus szempontból jelentős (kréta időszak: barremi-ceno-
mani emelet).
A fuzulinafélék rendjébe mikroszemcsés, mészvázú alakok tartoznak, amelyek a paleozoi-
kumra szorítkoznak. A fejlett ebb alakok ősi típusa az Endothyra. Ez kis méretű, kett ős rétegű vázzal,
a kamrák egy síkban spirálisan helyezkednek el. Az alsó karbontól a permig élt. A Fusulina zabszem
nagyságú és alakú nagyforaminifera, amelynek hossztengelye mentén, egy síkban felcsavart, szá-
mos kamrára tagolt váza volt . A váz több, különböző szerkezetű rétegből állt. A Fusulina a felsőkar-
bontól a felsőpermig élt. A fuzulinákhoz több, mint 1000 faj tartozott . Ezek a paleozoikum utolsó 80
millió éves történetének korjelzésére jól felhasználhatók.