Paleontológia jegyzet - Gekko

Placodermi őshalak
95
throdira rend tagjaié. A test hátsó részét csak egye-
seknél fedték pikkelyek (pl. Pterichtyodes – középső
devon), míg másoknál ez a rész csupasz maradt (pl.
Bothryolepis – középső és felső devon). Az Antiarchi
csoport nem mutatt a a törzspáncél redukciójában
megnyílvánuló evoluciós vonalat.
Chondrichtyes (Porcos halak)
A porcos halak jellemzői: a belső porcos váz,
az erős fogak, a gerinchúr hüvelyéből kialakuló csi-
golyák, a külső kopoltyúrések, a plakoid pikkelyek,
a heterocerk farokúszó.
A porcos vázban mész rakódhat le, amely
szilárdítja a vázat, de ennek ellenére az nem fosszi-
lizálódik. Fogaik rendszerint hegyesek és kúp ala-
kúak, vagy széles, lapos őrlőfogak. A hegyes fogak
a plakoid pikkely megfelelői és számos sorban ülnek az állkapcsokban.
Kopoltyúréseiket (5-7 pár) nem fedi kopoltyúfedő. Orrnyilásuk nincs kapcsolatban a garatt al és
nincs úszóhólyagjuk.
A porcos halak legkorábbi képviselőit a felső devonból írták le és valószínű, hogy a páncélos
halaktól származtak úgy, hogy embrionális porcos vázukat az egész egyedfejlődés során megőriz-
ték (paedomorfózis).
Elasmobranchii
Ide tartoznak a cápák és a ráják. Jellemzőjük, hogy az állkapocs csak lazán, szalagokkal kap-
csolódik az agykoponyához és nincs kopoltyúfedőjük. A törzsfejlődésük során három morfoanató-
miai szerveződési szintet lehet megkülönböztetni: 1. kladodont (a legősibb típus – paleozoikumi),
2. hibodont (átmeneti típus – késői paleozoikum-kréta), 3. fejlett típus, amely magába foglalja a mo-
dern nektonikus ragadozókat (Euselachi) és a bentonikus puhatestű evőket egyaránt (Bathoidei).
A kladodont típus jellegzetes képviselője a Cladoselache. Ennek teste megnyúlt (50-125 cm),
szája csúcsállású volt, fogai pedig több kúpot viseltek, amelyek közül a középső jóval magasabb volt