Paleontológia jegyzet - Gekko

76
- a mozgatható, lemezekből álló nyél
A kehely (téka, kálix) két részből áll, alsó, dorzális tokból(patina) és a felső fedőlemezből
(tegmen). A dorzális tok henger, kúp vagy félgömb alakú domború, lapos, esetleg bemélyülő alsó
résszel. A dorzális tokot mozdulatlanul egymáshoz illeszkedő vízszintes lemezsorok építik fel. Ra-
diáliáknak nevezzük a felső lemezeket, ez alatt és között helyezkednek el ugyancsak gyűrűszerűen
a bazáliák. Csaknem mindig 5 a radiáliák és a bazáliák száma. A két lemezsorból álló dorzális tokot
monociklikusnak nevezzük. A diciklikus dorzális toknál a bazáliák alatt és között harmadik leme-
zsor van. Ezek a lemezek az infrabazáliák. Az infrabazáliák alatt esetleg egy nagyobb lemez van
(centrodorzále), amely lezárhatja alulról a kelyhet. A tegmen közepén van a szájnyílás, innen indul
a karok felé az öt ambulakrális csatorna, itt helyezkedik el, két ambulakrális csatorna között , inter-
radiálisan a végbélnyílás. A tengeri liliomoknál a szájnyílás és a végbélnyílás tehát fölfelé irányul. A
tegmen lapos vagy domború, a végbélnyílás vagy a tegmen síkjában van, vagy ormányszerű esőben
(proboszcisz) folytatódik, amely túlnyúlhat a karokon. A tegmen lehet bőrszerű, ilyenkor termé-
szetesen nem fosszilizálódik, az ősi alakoknál azonban elmeszesedett , és számos, szabálytalanul
rendezett apró lemezkéből állt.
A dorzális tok széléhez illeszkedő karok (brachia) körülveszik a tegment. A karok a radiáliák
fölött , azok folytatásában vannak. A karok vagy nem ágaznak el, vagy elágazók, és ez esetben szá-
muk elérheti a 200-at. A karok a dorzális tokhoz hasonlóan lemezekből állnak. A karízek (brachiália)
általában mozgathatóan ízesülnek egymáshoz, de az ősi alakoknál a kar alsó ízei mozdulatlanul
hozzáépülhetnek a dorzális tokhoz. A karízek egy vagy két sorban ízesülhetnek egymáshoz, és rö-
vid, ízekből összetett függelékeket (pinnula) viselhetnek. A karok és a pinnulák a táplálékszerzés-
ben játszanak szerepet.
A nyél (kolumna) a kehely alsó részéhez illeszkedik. Hosszú és keskeny, egyes kihalt tengeri
liliomoknál elérhett e a 20 m-t is! A nyél mozgathatóan egymásra illeszkedő nyélízekből (kolum-
nália) áll. A mészkorongok belül lyukasak. A központi üreg, és maga a nyél, keresztmetszetben
kör alakú, ötszögletű vagy csillag alakú. A nyélízeket ligamentumszerű fonadék tartott a össze és
izmok mozgatt ák. Az elhalás után általában a karízek és a nyélízek szétesnek. A nyél gyökérszerűen
elágazhat (rádix) vagy cementáló talpkorongban végződik. Sokszor a nyélen kapaszkodókacsok
(cirrusz) vannak.
A tengeri liliomok váltivarúak, de a vázon az ivari kétalakúságnak nincs nyoma. Az ivarmiri-
gyek a karok függelékeiben keletkeznek. Itt fejlődik ki a lárva, amely rövid ideig tartó lebegés után
megtelepszik az aljzaton, parányi tengeri liliom alakjában. A fi atalok rögzített életmódját a felnőtt