Paleontológia jegyzet - Gekko

Osteostraci (Oszteosztrakák)
Egységes fejpajzsuk volt dermális csontból, amelyet kívülről dentin burkolt. A belső váz por-
cszövete elmeszesedett formában maradt meg. A koponya felépítése az ingolákéra emlékeztet. Hát-
hasi irányban lapított testű, mintegy 30 cm hosszú állatok voltak. Az agyalapi mirigy ezeknél is a
fejtetőn volt, a két egymáshoz közel fekvő szem között pedig mindig ott találjuk a pineális szervet,
amely lényegében egy harmadik szemnek felelt meg. A szemek előtt elhelyezkedő orrnyilás párat-
lan volt. A fejpajzs két oldalán egy hosszú mélyedés elektromos szervet, esetleg vízáramlást érzé-
kelő szervet rejthetett . A viszonylag kicsi szájnyilást a hasi oldalon, a fejpajzs csúcsának közelében
találjuk. Kopoltyúnyílásaik (10 pár) oldalt helyezkedtek el és a hátpajzs hátulsó részéig értek el. A
száj, a garat és a kopoltyú közös üregben voltak, amelyet alulról mozgatható bőrlemez zárt le. A
megnyúlt törzset függőleges irányú sorokba rendezett , egymást tetőcserépszerűen fedő pikkelyek
borított ák. Csak elülső páros úszóik voltak. Ezeket evezőlapátszerű pikkelyek borított ák, de nem
volt bennük merevítő úszósugár. Farkuk heterocerk típusú volt (a farokúszó felső lebenye jóval
hosszabb és ebben folytatódik a gerincoszlop).
Az oszteosztrakák túlnyomórészt a bentoszban tartózkodtak, ahol apró méretű lényekkel
táplálkoztak, de testük kígyózó mozgásával úszni is tudtak. Néhány képviselőjüket leszámítva
édesvízi környezetben éltek. A felső-szilurban jelentek meg és a középső-devonban tűntek el a fos-
szilis anyagokból. A Boreaspis fejpáncélja elől középen hosszú tüskeszerű nyúlványban folytatódott ,
míg a Benneviaspis fejpajzsa szélesen lekerekített . A Thyestes, Sclerodus és Cephalaspis tojásdad alakú
fejpáncélja kétoldalt hátrafelé szarvszerű képződményekben (cornua) végződött . Az európai de-
vonból ismeretes Hemicyclaspis-nak a fejpáncélján nem volt az előzőkhöz hasonló szarvacskája.
Anaspida (Anaszpidák)
Az oszteosztrakákkal ellentétben nem volt egységes fejpajzsuk. Orsó alakú testüket kizáró-
lag pikkelyekből álló külső váz borított a. Szemeik nagyok és a fej oldalán, orrnyílásuk páratlan, míg
szájuk a fej elülső végén helyezkedett el. Farokúszójuk fordított heterocerk típusú volt (a gerinc-
oszlop az alsó hosszabb lebenyben folytatódott ). Egyeseknek fejlett páros úszóik voltak. Édesvízi,
vagy csökkent sósvízi környezetben éltek a középső-szilurtól a felső-devonig. A Pharyngolepis egy
mintegy 20 cm hosszú cigarett a-szerű állat volt, csúcsállású szájjal. Fejét egyenlőtlen méretű pajzsok
és lemezek borított ák, páros mellúszói előtt tüskék voltak. Törzsét hosszú, szabályos, néhány sorba
rendeződő pikkelysor borított a.
91