Paleontológia jegyzet - Gekko

54
palából kerültek elő. Nehéz feladat e néhány
példány alapján általános következtetést le-
vonni az összes trilobita belső felépítésére, ami
előfeltétele lenne az alakból az életműködésre
irányuló, megbízható elemzésnek. A lábak fel-
adatköre sem teljesen egyértelmű. A belső járó-
láb mászásra, futásra és ásásra szolgálhatott , a
külső lábnak azonban az úszáson kívül szerepe
lehetett a légzésben és a tápanyag szűrésében
is.
A hátpáncél mindenesetre a lágy hasi
rész védelmére szolgált. Védekezés szempontjából nagy előnnyel járt, ha az állat - hasonlóan, mint
a mai százlábú - becsavarodhatott . A legősibb alakok közt egyesek képtelenek voltak erre, az alkal-
mazkodás során azonban a becsavarodás egyre változatosabb lett . A becsavarodásnak három fő tí-
pusa volt. A tökéletlen becsavarodás esetén a fej és a farokpajzs nem ér össze; az állat többé kevésbé
félgömb alakú. A gömbszerű becsavarodásnál a farokpajzs hátsó pereme érinti a fejpajzs peremét
vagy annak háti felülelét. A spirális becsavarodásnál a farokpajzs a fejpajzs alá nyomul, vagy csak
a peremével, vagy az egész felületével. E fő típusok mellett sok típusa: lehet a becsavarodásnak.
Úgy látszik, a becsavarodás ugyanolyan létkérdés lehetett a trilobitáknál, mint a fejlábúaknál, de a
hidrosztatikus feladat megoldása helyett pusztán a védelem tökéletesítésére szorítkozott . Azoknak
a trilobitáknak, amelyek nem tudtak becsavarodni, egyetlen védelmük lehetett , ha szorosan odala-
pultak a tengerfenékhez.
Dicranurus hasi nézetben
A trilobitákkal együtt előforduló szervezetek (korallok, tengeri liliomok, stb.) alapján egy-
értelmű, hogy valamennyien a tengerben éltek. Legnagyobb többségük az epibentoszba tartozott ,
és járólábaival mászott a tengerfenéken. Apró zsákmányra vadásztak vagy szuszpenzióval táplál-
koztak. Egyesek az inbentoszban éltek, csak a fejpajzsuk látszott ki az iszapból. Valószínűleg voltak
köztük olyanok is, amelyek a tenger alatt i sziklahasadékokban húzták meg magukat. Ezeknél a sze-
met apró tüskék és fejlett érzékserték helyett esített ék. Az iszapba rejtőző trilobiták közt is lehett ek
vakok, bár egyesek szerint a látószerv elvesztése átvilágítatlan, nagyobb vízmélységre (600-700 m)
utal. A trilobiták egyik ősi, különös csoportjánál a fejpajzs ugyanolyan nagy, mint a farokpajzs, és
mindössze kett ő a torszelvények száma. Ezek ugyanúgy össze tudták csukni hátpáncéljukat, mint a
kagylók a teknőiket. Lehetséges, hogy ezek pelágikus, úszó életmódot folytatt ak, és egyes kagylók-