Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

16 Az Archaeocyathák váza kúp alakú, amely a csúcsi részén elhelyezkedő kampószerű kacsok- kal rögzítődött az aljzatra. A váz általában külső és belső falból állt, terjedelmes központi üreggel és ha- rántmetszetben gyűrűszerű, falak közti térséggel. A likacsok a külső falon általában kisebbek mint a bel- sőn. A sugárirányú harántválaszfalak is likacsosak, akárcsak a vízszintes harántfalak, amelyek a külső és a belső falat kötik össze. Egyeseknél a belső fal hiányzott , vagy a váz tányérszerűen szétt erült. A külső fal egyeseknél kinövésekkel, gumókkal, stb. diszitett . Az Archaeocyathák mészváza nem tűkből állt, hanem mikrokristályos szerkezetű kalcithal- Archaeocyatha felépítése: 1 – falak között i térség (inmazból.tervallum), 2 – központi üreg, 3 – belső fal, 4 – likacsok, 5 – szeptum, 6 – külső fal, 7 – rhizoida. A legtöbb Archaeocyatha magános volt, de akadt köztük telepes is, láncszerűen vagy bokorszerűen összekapcsolódó alakokkal. Legtöbbjük- nek mindössze 10-23 mm magas váza volt, de akadtak 1 m nagy óriások is. Életmódjuk nagyrészt tisztázatlan. Valószinüleg ivarosan és ivartalanul egyaránt szaporodtak. Az ivaros szaporodás ered- ményeként keletkezett lárvák mészelválasztással települtek meg az aljzaton. Először a külső falat épített ék meg, és csak azután a sugárirányú válaszfalakat, majd pedig a belső falat. Kérdés azonban, hogy a felnőtt állat hogyan táplálkozott . Lehet, hogy ostoros sejtekkel hajtott a a vizet a belső üreg felé, vagy egyszerűen kihasználta az enyhe vízáramlást. Bizonytalan az is, hogy az életműködés fő szervei hol helyezkedtek el: a központi üregben vagy inkább a két fal között . Az is lehetséges, hogy az élő szövet teljesen körülnőtt e a vázat. Erre a megfi gyelt regenerálódási jelenségekből következ- tethetünk. A beágyazókőzet és a kísérőfauna tanúsága szerint az Archaeocyathák meleg és sekély tenge- rekben éltek. Általában sztromatolitokkal együtt fordulnak elő fejletlen “zátonyokat” alkotva. Eze- ket tekintjük a kambrium zátonyalkotóinak, jóllehet a zátonyok mérete és egyszerű összetétele nem egyenértékű a mai trópusi tengerek korall és vörösmoszat-zátonyaival. Mindenesetre az Archaeo- cyatháknál először fi gyelték meg az egy fajhoz tartozó egyedek és a különböző fajok között fellépő, térért folyó harcot. Mivel az Archaeocyathák minden kontinensen megtalálhatók, és egyes területeken kőzet-
17 alkotó mennyiségben gyűjthetők (pl. Oroszország), mintegy 100 genusuk rétegtani célokra is fel- használható. Segítségükkel az alsókambrium különböző kontinenseken előforduló “zátonyait” az Antarktisz területén a felsőkambriumban is megtalálható. lehet párhuzam- ba állítani. Az Ar- chaeocyathák már a legalsókambri- umbanmegtalál- hatók, virágkoruk az alsókambrium- ban volt, de kevés fajuk a középső- kambriumban is élt. Egyetlen fajuk Eredetileg az Archaeocyathákat egysejtűeknek tartott ák. Később a szivacsokhoz, korallokhoz vagy a mészmoszatokhoz sorolták vázaikat. A szivacsoktól viszont eltérnek a tok hiányával, a váz plaszticitásával és a növedékvonalak jelenlétével. A koralloktól pedig a likacsos falszerkezett el, a köztes térség állandó szélességével, az egyedi fejlődés korai szakaszában a szeptumok hiányával stb. különböznek. Újabb kutatások alapján a kutatók nagy többsége az Archaeocyathákat csupán a szivacsok törzsén belül mint önálló osztályt kezeli. Csalánozók A csalánozók (Cnidaria) valódi szövetes (Eumetazoa) űrbelűek (Coelenterata), kétféle sejt- fallal (ektoderma és entoderma) és köztes, szerkezet nélküli réteggel (mezoglöa). Zsákmányszerzés- re, illetve védekezésre szolgáló csalánsejtjeik (nematociszta) is vannak, amely mérgező folyadékot és érintésre kipatt anó csalánfonalat tartalmaz. A csalánozók törzsére általában jellemző, hogy a rög- zített , bimbózással szaporodó polip és az ebből kialakult szabadon úszó medúza nemzedék váltja egymást (metagenezis). Egyes csoportokban azonban a polip illetve a medúza nemzedék hiányoz- hat. A medúzák kocsonyás teste csak kivételes fosszilizálódási körülmények között marad meg. Őslénytani szempontból a csalánozók legjelentősebb osztálya a virágállatok (Anthozoa). A virágállatokra jellemző :
Page 1: PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5: 4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7: 6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9: 8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11: 10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13: 12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15: 14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 18 and 19: 18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21: 20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23: 22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25: 24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27: 26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29: 28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31: 30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33: 32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35: 34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37: 36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39: 38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41: 40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43: 42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45: 44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47: 46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49: 48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51: 50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59: 58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61: 60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63: 62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65: 64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67:
66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69:
68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71:
70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73:
72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75:
74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77:
76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79:
78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81:
80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83:
82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85:
84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87:
86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89:
88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91:
90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93:
92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95:
94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97:
96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99:
98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101:
100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103:
102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105:
104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107:
106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109:
108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111:
110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113:
112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115:
114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117:
116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119:
118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121:
120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123:
122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125:
124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127:
126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129:
128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131:
130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133:
132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135:
134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137:
136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139:
138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141:
140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143:
142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?