Paleontológia jegyzet - Gekko

A puhatestűekre általában jellemző:
- három részre (fej, láb, zsigerzacskó) tagolt test
- kis cölomaüreg
- radula
- köpeny
- köpenytől elválasztott mészváz
- koszorús lárva (trochophora).
A puhatestűek tehát valódi szelvény nélküli, kis cölomájú ősszájúak. Az ősi típusok egyes
szervei hosszirányban megismétlődhetnek, de a cöloma nem. A cöloma nem az egész bélcsövet ve-
szi körül, hanem csak a szívet. A három testt áj a specializálódás irányának megfelelően módosulhat.
A fej a kagylóknál és az ásólábúaknál visszafejlődött , a fejlábúaknál összenőtt a lábbal. A fejen levő
szájüregben van a jellegzetes rágószerv, a ráspolyszerű radula, amely a kagylóknál hiányzik. A 1áb
eredetileg szétt erülő, csúszó talp, laposférgekre emlékeztető mozgásmechanizmussal. A zsigerzacs-
kó a cölomával együtt a háti oldalra tolódott . Így a láb mozgása önállóbb lett . A zsigerzacskót kívül-
ről a köpeny (pallium) védi. Az idegrendszer kezdetleges fokon agyidegdúcból, két pár hosszanti
idegtörzsből és ezeket összekötő számos harántidegtörzsből áll. Véredényrendszerük mindig nyílt.
A test és a köpeny között van a köpenyüreg az ún. köpenyszervekkel (kopoltyúk, egyes érzékszer-
vek, végbélnyílás, a kiválasztószervek és az ivarszervek nyílásai).
A puhatestűek feltehető őse, az “Archimollusca” hát-hasi irányban lapított testű állat lehetett ,
felül szétt erülő köpennyel, amely pajzsszerűen védte az állatot. Amikor a köpeny meszes védőré-
teget választott el, a lágytest tengervízzel érintkező felülete lecsökkent és a bőrlégzést felváltott a a
kopoltyús oxigéncsere. Valószínű, hogy a kopoltyúk eredetileg a test hátsó részén levő köpenyüreg-
ben voltak. Egyes csoportoknál a tágas köpenyüreget keskeny, a pajzsszerű háti páncélt körülvevő
köpenycsatorna helyett esített e. Ezeknél a kopoltyúk száma megsokszorozódott , hogy a légzésben
ne legyen fennakadás. A köpenyüreg a kopoltyúkkal a zsigerzacskó megcsavarodásával előre kerül-
het. Így jött létre a csigák torziója. A kagylóknál viszont a köpenyüreg oldalsó helyzetű és a kopol-
tyúk felülete kiterjedt. Mindenesetre az ős-puhatestűnek megvolt a képessége arra, hogy jelentősen
módosítsa szerveit a különböző irányú alkalmazkodásnak megfelelően. Nem véletlen, hogy a mai
állatvilágban az ízeltlábúak után a puhatestűek fajszáma a legnagyobb (130000). Ezeknek 80%-a a
csigák közé tartozik, abba az osztályba, amely egyedül tudott alkalmazkodni a szárazföldi életmód-
hoz is.
A peték jellegzetes barázdálódási módja és a koszorúslárva (trochophora) alapján régóta sej-
27