Paleontológia jegyzet - Gekko

71
A helyhez kötött életmód következtében a brachiopodák a vízben oldott szerves anyagokkal
táplálkoznak. Táplálkozásmódjuk látszólag fejletlenebb, mint a kagylóké, mert nem tudják osztá-
lyozni és kiválasztani a köpenyüregbe került vízből a különböző lebegő részecskéket.
Egyes mai brachiopodák környezeti tűrőképessége nagyon nagy. Ugyanaz a faj 5-1900 m
mélység között fordul elő, és 12°-3 °C hőmérsékleti feltételek között . él. A maiak nagyobb fajszám-
ban élnek a mérsékelt övben, mint a trópusi vagy a sark körüli területeken. Feltűnő az is, hogy az
Antarktisz közelében helyenként egy-egy fajuk olyan egyedszámban fordul elő, hogy uralkodó ele-
me a bentosz-közösségeknek. A mai brachiopodák közt találunk mélytengerieket is. Az abisszikum-
ban élő, különböző nemzetségek az azonos életkörülmények hatására megtévesztően hasonlítanak
egymásra.
A mai brachiopodák elterjedését messzemenően befolyásolja az aljzat minősége és az óce-
áni áramok sebessége. A lárvák csak szilárd aljzaton, kavicson, héjtöredéken, mészmoszaton stb.
tudnak megtelepedni. A szilárd megtelepülési helyet körülvevő üledék viszont nagyon változatos
lehet. A szilárd aljzat tehát nem feltétlenül sziklás tengerfenék vagy nagy felületen megszilárdult
üledék, hanem csak egy stabil pont a tengerfenéken. A maiak a nyugodt vizet kedvelik. Az akvári-
umi kísérletek szerint a hevesebb vízmozgáskor vagy a fokozott abb üledékképződéskor a teknők
összezárulnak, és megáll a növekedés. Amikor a víz kitisztul, a teknők szétnyílnak, és a növekedés
megindulását a teknőn erősebb növedékránc jelzi. Juraidőszaki rétegekből kerültek elő olyan ös-
szecsukott teknőjű brachiopodák, amelyekben apró ammoniteszek voltak. Mivel az ammoniteszek
mérete nagyobb volt, mint a nyélkilépés helye, ezek csak akkor kerülhett ek a teknők közé, amikor
az állat még élt és a két teknő tátongott . Valószínű, hogy a kis ammoniteszek a heves vihar elől
menekültek a teknők közé, és a katasztrófában elpusztuló brachiopoda eleven “koporsóként” zárta
magába a védelemkeresőket.
A kihalt brachiopodák életmódja sokkal változatosabb lehetett , mint a maiaké. Nagy több-
ségük nyéllel rögzült az aljzathoz, de voltak köztük cementálók, szabadon fekvők, részben az üle-
dékbe temetett ek, vagy esetleg csapkodó teknővel mozgó csoportok is, azonban mindegyikük az
epibentoszba tartozott .
A Brachiopoda osztály egyike azoknak a keveseknek, amelyek törzsfejlődése az alsókambri-
umtól máig szinte folyamatosan nyomon követhető. Az alsókambriumi brachiopodák kis méretűek
voltak, túlnyomórészt szerves vázzal és zárszerkezet nélkül. Az ordovicium volt az első virágkoruk,
amelyet a devonban és a permben újabb felvirágzás követett . A perm/triász határon a brachiopodák
nagy része kipusztult, igazi jelentőségüket azóta sem nyerték vissza. Jelenleg mindössze 70 nemzet-