Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

72 ségük él, míg a kihalt nemzetségek száma meghaladja az 1600-at. Bizonyos értelemben a brachiopo- dák voltak a paleozoikum “kagylói”. Virágkoruk idején a hasonló életmódot folytató kagylók teljesen alárendelt szerepet játszott ak az egykori bentosz élővilágában. Amikor a brachiopodák száma megfogyatkozott , akkor következett be a kagylók fellendülése. A brachiopodák hanyatlásának okát viszonylag szűk alkalmazkodási képességeikben kell keresnünk. A brachiopodák nem tudták meghódítani sem az inbentoszt, sem pedig az édesvízi környezetet, helyhez kötött életmódjukkal és viszonylag vékonyabb teknőikkel az epifaunában ke- vesebb lehetőségük nyílott a védekezésre, mint a kagylóknak vagy a csigáknak. Ezért olyan aláren- deltek a mai faunákban és ezért fokozott a jelentőségük a paleozoós bentosz-közösségek tanulmá- nyozásakor. A pörgekarúak földtani szempontból mint kőzetalkotók, környezetjelzők és korjelzők egyará- nt jelentősek. A brachiopodák csaknem minden üledékes kőzetben előfordulhatnak. Különösen gyakoriak a mészkövekben, márgás, agyagos vagy homokos kőzetekben. Egy-egy rétegben kőzetalkotó mennyiségben fordulhatnak elő, részint mert csoportokban élnek, részint mert a nyél elpusztulása után a vízáram egy helyre sodorhatja össze könnyű és gömbölyű alakjuk miatt gyakran jól guruló vázaikat. Ezért nemritkán lencseszerű brachiopodás rétegeket találunk a brachiopodamentes kőze- tekbe iktatva. Éltek köztük zátonyépítők is. Elenyészően kevés fajuktól eltekintve mind tengeriek, az epibentoszban éltek. A paleozoós csoportok közt sokkal több élt a sekélytengerben és a zátonyközösségekben, mint jelenleg. A víz- mélységen kívül előfordulásukból következtethetünk az egykori sekélytenger vízmozgására, az aljzat milyenségére, a partt ól való távolságra és mindenekelőtt az egykori sekélytengerek térbeli elrendeződésére. A lárvaállapot rövid időtartamát és a felnőtt állat helyhez kötött életmódját fi gye- lembe véve nehéz elképzelni, hogy a Brachiopoda átszelhett e volna az óceánt. A brachiopodák az adott selfen terjedhett ek csak el. Az azonos vagy közelrokon Brachiopoda-faunák elterjedéséből következtethetünk az egykori kontinentális peremek, illetve az egykori epikontinentális, partközeli sávok kapcsolatára. A brachiopodák paleobio-geográfíai jelentősége ezért felbecsülhetetlen. A pörgekarúak, különösen az ordovíciumban, a devonban és a permben, kitűnő korjelzők. Az egyes brachiopoda-társulások a mezozoós rétegek párhuzamosítására is alkalmasak, bár fi gye- lembe kell venni a határozás során a gyakori alakhasonlóság veszélyét. Mint látt uk, a mezozoikum legjobb korjelzői az ammoniteszek. Az ammoniteszek gyakran más élethelyen éltek mint a brachi- opodák, és így egyes Brachiopoda-faunák pontosabb kormeghatározása nehézségekbe ütközhet. Részletes vizsgálatok szerint a brachiopodák “rosszabb” korjelzők, mint az ammoniteszek. Egy-egy
73 jellegzetes Brachiopoda-faj 2-3 ammoniteszzónán húzódhat át. A brachiopodák fajöltője tehát hos- szabb, evolúciós tempójuk lassúbb volt, mint az ammoniteszeké. Az a pár millió évnyi időegység, amelyben a jellemző brachiopodafaj élt, földtani, gyakorlati szempontból azonban még mindig elég rövid ahhoz, hogy a brachiopodák alapján rétegpárhuzamosítást végezzünk azokon a területeken, amelyeken az ammoniteszek hiányoznak. A brachiopodákat két alosztályba oszthatjuk: Inarticulata, Articulata. Az ősieknek (Inarticu- lata) még nincsenek fogaik, a váz gyakran szerves anyagú, a nyél a két teknő között léphet ki, és a maiaknak van végbélnyílásuk. A zárszerkezet nélküli brachiopodák közé tartozik a Lingula, amely megnyúlt, nyelv alakú, enyhén domború, egyforma teknőiről kapta a nevét. A Lingula hosszú, iz- mos nyelével a fi nomszemcsés homokba fúrja be magát. Egyes fajai elviselik a csökkentsósvizi kör- nyezeti feltételeket is. A Lingula az ordovíciumtól kezdve él. A részletes vizsgálatok szerint az eltelt 450 millió év alatt semmit sem változott az alaki felépítése, a sekélytengeri, árapályöv alatt i sávra szorítkozó élethelye és a sajátos, inbentoszéletmódja. Egyike tehát az állatvilág legkitartóbb “élő kövületeinek”. További genusok a Lingulella (karbon), Acrotreta (kambrium), Obolus (ordovicium). A brachiopodák másik alosztályára (Articulata) jellemző a fogazott zárszerkezet, a teknők elmeszesedése, a hasi teknőből kilépő nyél, és a maiaknál a vakon végződő bélcsatorna. A zárszer- kezetes brachiopodák egyik, nagyon módosult, kihalt nemzetsége a Richthofenia. Ez inkább hasonlít a magános korallokra vagy a kagylók közül a Hippuritesre, mint a többi Brachiopoda-fajra. A hasi teknő kúp alakú, búbja ránőtt az aljzatra. Emellett a biztosabb lehorgonyzást hosszú, gyökérszerű tüskék segített ék elő. A növekedés során az állat harántlemezekkel zárta le a kúp alsó, elhagyott részét. A háti teknő kicsiny, fedőszerű operkulum volt, amely mélyen behúzódott a hasi teknőbe. A hasi teknő belső szegélyén, a háti teknő fölött sűrű tüskesor hálószerű rácsot alkotott , ami szűrésre és védekezésre szolgálhatott . A Richthofenia sajátos alakja összefüggésben volt zátonyépítő életmód- jával. Mint zátonyépítő, erősen mozgatott tengervízben élt, és kizárólag a permidőszakra korlá- tozódott . A mezozoós brachiopodák között gyakoriak voltak a Rhynchonella-félék. A Rhynchonella teknője háromszögletű, kicsiny búbbal, háromszögletű, lemezekkel leszűkített nyélkilépési hellyel, rövid kartámasztó vázzal, erős, éles bordákkal, a háti teknő irányában feldomboruló mellső perem- mel, pontozatlan héjszerkezett el. További Rhynchonellida genusok a Rudirhynchia és a Tetrarhynchia (liász). A Spiriferinak közül megemlitendő az Orthis (ordovicium), Spirifer (devon) és a Pentamerus (devon).
Page 1:
PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5:
4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7:
6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9:
8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11:
10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13:
12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15:
14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 16 and 17:
16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19:
18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21:
20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23: 22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25: 24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27: 26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29: 28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31: 30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33: 32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35: 34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37: 36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39: 38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41: 40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43: 42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45: 44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47: 46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49: 48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51: 50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59: 58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61: 60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63: 62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65: 64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67: 66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69: 68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71: 70 tásával, többnyire azonban cs
Page 74 and 75: 74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77: 76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79: 78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81: 80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83: 82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85: 84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87: 86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89: 88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91: 90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93: 92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95: 94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97: 96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99: 98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101: 100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103: 102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105: 104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107: 106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109: 108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111: 110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113: 112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115: 114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117: 116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119: 118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121: 120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123:
122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125:
124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127:
126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129:
128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131:
130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133:
132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135:
134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137:
136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139:
138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141:
140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143:
142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?