Paleontológia jegyzet - Gekko

64
A rovarok fő csoportjai már a paleozoikumban elkülönültek egymástól! A karbonidőszaki
mocsárerdőkben 76 cm szárnyszélességű rovarok röpködtek (óriás ős-szitakötők), és a permi rovar-
faunák rend szinten változatosabbak voltak, mint a maiak! Ebben az időszakban együtt éltek a perm
végén kihaló ősi csoportok a ma is virágzó rendek első képviselőivel. A triász-időszaki rovarfaunák
inkább hasonlítanak a maiakhoz, mint a permidőszakiakhoz, jóllehet a perm és triász határos egy-
mással, viszont 230 millió telt el a triásztól. Az oligocénben már olyan fajok éltek, amelyek minden
szempontból azonosak a maiakkal.
Tapogatókoszorúsok
A tapogatókoszorúsok (Tentaculata) a puhatestűekkel és az ízeltlábúakkal együtt az ősszájú-
akhoz tartoznak. Általában jellemző rájuk a:
- tapogatókoszorú
- a vízi, rögzített életmód.
A tapogatókoszorú koszorútartóból (lofofór) és csillós tapogatókból (tentákulum) áll. A tapo-
gatókoszorú a mikroszkopikus kicsinységű szervezeteket a szájnyílás felé sodorja. Alakja kör vagy
patkószerű, illetve különböző módon felcsavart.
Mindmáig vitatott a tapogatókoszorúsok rendszertani helye. Bizonyos, hogy ősi, egyútt al
specializált törzs, kérdés azonban, hogy az ősszájúak között inkább az űrbelűekhez áll-e közelebb
vagy esetleg az újszájúakhoz?
A tapogatókoszorúsok három, egymástól nagyon eltérő osztálya közül őslénytani szempont-
ból kett ő jelentős : a mohaállatok és a pörgekarúak.
Mohaállatok
A mohaállatok (Bryozoa) mohaszerű telepeikről kapták nevüket. Fontosabb jellemzőik :
- a különböző egyedekből álló telep
- a kicsiny, szelvényezetlen test
- a külső mészváz
- az ivaros és ivartalan szaporodás
- a tengeri, kivételesen csökkentsósvízi életmód.
A mohaállatok telepe (zoárium) általában mm-nél kisebb egyedekből (zooid) áll. Az egyed
elülső, mozgó része a polipídium, a hátulsó a cisztídium. Az elülső részen van a kör vagy a patkó