Paleontológia jegyzet - Gekko

50
A mell-lemez és az oldallemez csatlakozásánál ízesül a szelvényhez a cső alakú, szelvényekből ös-
szetett , saját izommal mozgatható páros láb (arthropodium). Az ízelt láb alapján különbözik a törzs
a többi szelvényezett állatt ól, erről kapta nevét is. A láb eredetileg járásra szolgált, de a törzsfejlődés
során sokféleképpen módosulhatott , táplálkozásra, fogásra, tapintásra, úszásra, légzésre, hálószö-
vésre, tojásrakásra, sőt szaporodásra is.
A mozgathatóan egymáshoz kapcsolódó szelvényeket és a végtagízeket több rétegből össze-
tett , kitin anyagú, rugalmas kutikula borítja, ami ektodermális eredetű. A külső kutikulán kívül kiti-
nanyag burkolja a belső szervek nagy részét. A váz részint védekezésre szolgál, de megakadályozza
a kiszáradást és megkönnyíti az izmok megtapadását is. A kutikula csak kivételes esetben fosszili-
zálódik, ezért az állatvilág legnépesebb csoportjának, a rovaroknak múltjáról viszonylag kevesebb
tájékoztatást nyújthat az őslénytan. Egyes csoportoknál a külső kitinanyagba mészsók rakódnak le,
ami lehetővé teszi a fennmaradást. Ezek őslénytani szempontból is jelentősek.
Az ízeltlábúaknak fejlett az idegrendszerük, szemük egyszerű vagy összetett , kopoltyúval
(branchia) vagy légcsövekkel (trachea), illetve bőrlégzéssel lélegeznek. Fejükön a végtag módosul-
hat csáppá (antenna) vagy ollóban, illetve karomban végződő csáprágóvá (kelicera).
Az ízeltlábúak általában váltivarúak. Sokféle lárvájuk lehet, kivéve a koszorúslárvát (trochophora).
Egyes csoportoknál a petéből kibúvó állat szelvényszáma egyezik a felnőtt állatéval, másoké
kevesebb, a hiányzó szelvényeket az ízeltlábúakra jellemző vedléssel pótolják az egyedfejlődés so-
rán. A vedlő ízeltlábúaknak tehát átmeneti, de nem módosítható vázuk van, ami alapjában külön-
bözik a korallok vagy a puhatestűek állandó és folyton tovább épülő vázától.
Az ízeltlábúak táplálkozásmódja nagyon változatos, vannak köztük növényevők, ragado-
zók, mikroszkopikus kicsinységű lebegő szervezetekkel táplálkozók, élősdiek stb. Csak kivételesen
akad köztük helyhez kötött életmódot folytató. A tengeri ízeltlábúak között ugyanúgy találunk epi-
bentoszban és inbentoszban élő alakokat, mint úszó vagy lebegő szervezeteket. Túlnyomó többsé-
gük azonban a szárazföldön él, és itt a legfejlett ebb csoportjuk a levegőt is meghódított a.
Az ízeltlábúakat négy altörzsbe oszthatjuk :
háromkaréjos ősrákok, rákszabásúak, rákok, “légcsövesek”.
Mind a négy altörzs már a kambrium “hajnalán” megjelent. Korábban feltételezték, hogy a
háromkaréjos ősrákokból alakultak ki a rákok és a rákszabásúak. A jelenleg általánosabban elfo-
gadott vélemény szerint a négy altörzs egymástól függetlenül alakult ki, már a prekambriumban.
Lehetséges, hogy az ízeltlábú törzs mesterséges egység, és valójában az altörzsek önálló törzseknek
felelnek meg. Ezek különböző ősöktől származtak, de mind eljutott az ízeltlábúság fokára. Kérdés,