Paleontológia jegyzet - Gekko

Fejgerinchúrosok (Cephalochordata, Acrania)
A koponyátlanok gerinchúrja az egész egyedfejlődés során megmarad. A gerinchúr tago-
latlan rugalmas pálca, amelyet kívülről többrétegű burok vesz körül. Központi idegrendszerük
a gerinchúr felett húzódó idegcső, amely elülső részén agyhólyagocskává duzzad. Testük hossz-
izomzata szelvényezett (metamer). Az ideg-, kiválasztó- és ivarszervek is szelvényekre tagolódnak.
Sem páros végtagjaik, sem porcos vagy csontos vázuk sincs. Nincs kikülönült izmos szivük, de vé-
redényrendszerük majdnem teljesen zárt, helyenként összehúzódásra képes lüktető véredényekkel.
A légzés a kopoltyúbél oldalrészeivel történik, ahol mintegy 200 kopoltyúrés van. A táplálékfelvétel
úgy történik, hogy a szájnyílás körüli csillók segítségével az állat vízáramot kelt, amellyel algákat,
ostorosokat, szerves törmeléket tartalmazó tengervizet szűr át.
A csoport ma is élő tipikus képviselője a lándzsahal (Branchiostoma lanceolatum), amely se-
kély vízben a tengerparti homokba ássa magát (pl. a Fekete tengerben is). Váltivarúak anélkül, hogy
külső ivari jellegeik lennének. A csoport átmenetet képez az ősgerinchúrosok és gerincesek között .
A gerinchúrosok származása
A gerinchúrosok legközelebbi rokonai a tüskésbőrűek (Echinodermata) és a Hemichordata-k
mivel mindhárom törzs az újszájúak közé tartozik. Ugyanakkor a különböző szerzők között mind a
mai napig nincs teljes egyetértés a Chordata-k származását illetően.
A leginkább elfogadott elmélet Walter Garstang nevéhez füződik (“fi atal felnőtt elmélet”),
aki felfi gyelt a tengeri zsákállat (Ascidia) lárvája, a kifejlett lándzsahal és gerincesek között i nagy-
fokú hasonlóságra. Az Ascidia lárva farokszerű nyulvánnyal rendelkezik, amelynek a mozgásban
van elsősorban szerepe. Ennek segítségével a lárva aktívan úszhat mielőtt véglegesen letapadna az
aljzatra. Garstang elmélete az úgynevezett pedomorfozis-ra alapoz, amely szerint a törzsfejlődés so-
rán (kb. 540 millió éve) a zsákállat lárvájához hasonló állatka ivarszervei teljesen kifejlődtek anélkül,
hogy a lárva teljesen átalakult volna (vagyis felnőtt korban is megmaradt a gerinchúr, az idegcső és
a farok).
Egy másik elmélet, amely Jeff eries (1986) nevéhez fűződik, a Calcichordata-kat jelöli meg a
gerinchúrosok lehetséges ősének. Ez a mintegy 60 fajt számláló asszimetrikus szervezeteket tömö-
rítő csoport a középső kambrium és középső devon között élt (540-370 millió év). Felépítésükben
egy kompakt elülső részt találunk, amelyet kalcit tartalmú lemezek borítanak. Ehhez kapcsolódik
egy farkszerű nyúlvány (ennek egyesek mozgató, esetleg táplálékszerző szerepet tulajdonítanak).
87