Paleontológia jegyzet - Gekko

48
szelvények a meghatározott életműködésnek megfelelően módosulnak. A henger alakú vagy hát-
hasi irányban lapított állatoknak a testét gyakran serték fedik. A testfalban körkörös és hosszanti
izomrétegek vannak, ezek alkotják a bőrizomtömlőt. A bőrizomtömlőn belül helyezkednek el az ál-
lat szervei és a testfolyadék. Az izmok közül a körkörösek vannak kívül, a hosszantiak pedig belül.
A hosszantiak általában fejlett ebbek, mint a körkörösek. A hosszanti izmok összehúzódásakor a test
megrövidül és megvastagodik, a körkörös izmok összehúzódása a test megnyúlásához és megvéko-
nyodásához vezet. Az első szelvény erősen módosult. Itt van az agyidegdúc fontos érzékszervekkel,
de cölomazacskók nélkül. A második szelvényen van a szájnyílás, és az utolsón a végbélnyílás. Ha
a gyűrűsféreg lárvákkal szaporodik, jellegzetes lárvája koszorús (trochofóra) jellegű, akárcsak a pu-
hatestűeké.
A gyűrűs férgek életmódja nagyon változatos. Túlnyomó többségük tengerben él, de van-
nak köztük édesvízi és szárazföldi csoportok is. Ásó, mászó, lebegő vagy helyhez kötött életmódot
folytató alakok. Az ásó életmódú gyűrűs férgek bőrizomtömlője különösen fejlett . A mozgásban a
sertéknek is jelentős szerepe van.
A gyűrűs férgek egy része ragadozó, de vannak köztük növényevők, mindenevők, szűrők
vagy iszapfalók. A ragadozók űrbelűekkel, puhatestűekkel, rákokkal vagy más gyűrűs férgekkel
táplálkoznak, és egészben nyelik le áldozatukat. A növényevők állkapcsaikkal tépik szét a moszato-
kat. Sok iszapfaló zsebszerűen kifordítható szájrészét használja fel a táplálékszerzésre. Szájlebenyét
kiterítve összesepri az üledék felszínén levő anyagot, majd a rátapadt iszappal együtt visszahúzza
és lenyeli a gyűjtött szemcséket. A meg nem emésztett táplálékot az állat eltávolítja a testéből.
Földtani szempontból a gyűrűs férgek kívül a soksertéjűek (Polychaeta osztály) a legjelen-
tősebbek. Jelenleg is ezek a leggyakoribbak, több mint 5000 fajjal. A soksertéjűeknek általában erős
sertéik vannak, és a testfüggelékek az életmódnak megfelelően módosulnak. Sertéiken kívül csonk-
lábaik lehetnek. Méretük 2 mm és 3 m között változhat. Túlnyomórészt tengerben élnek, a plank-
tonban ugyanúgy mint a tengerfenéken vagy a tenger üledékébe beásva. A lebegők általában ra-
gadozók vagy mindenevők. A tengerfenéken élők vagilisak vagy szesszilisek. A szabadon mozgók
általában itt is ragadozók vagy mindenevők, a rögzített , csövekben élő alakok általában a tengervíz-
ben lebegő szerves anyaggal táplálkoznak. Az iszapban élők vagy állandó, vagy időszakos járatokat
építenek. Ezek között is akad ragadozó, de a többségük az üledékben felhalmozódó szerves anyagot
használja fel táplálékul, általában válogatás nélkül. Az infaunába tartozó soksertéjűek alapvetően
megváltoztathatják az üledék szerkezetét és kémiai összetételét.
A szabadon mozgó soksertéjűeknek általában a rágószervük marad meg. Kivételesen a lágy-