Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

14 A szivacsok alakja messzemenően függ az adott környezeti feltételektől. Általában kehely, tányér vagy gumó alakúak, illetve az aljzat felszínét követő bekérgezések. A pórusokkal átt ört fal mindig jellemző rájuk. A szivacsok váza szerves sponginból, mészből (aragonit, illetve magnézium- kalcit) vagy kovából áll. Újabban olyan szivacsokat is leírtak, amelyek váza a szerves eredetű fona- lakon kívül egyaránt tartalmaz aragonit- és kovatűket. A váz alkotóelemei a szivacstűk (szpikula, szklerit), amelyeket nagyságuk alapján két csoportba osztunk. A mikroszklerák (átmérő < l μm, hosszúság 10-100 μm) a lágytestben szétszórtan helyezkednek el, az állat elhalása után kis méretük miatt könnyen feloldódnak. A makroszklerák (átmérő 3-30 μm, hosszúság 100-500 μm), amelyek úgy helyezkednek el a sponginban, mintha tűpárnában lennének. Az iszapolási maradékból ezek a tűk elszigetelten kerülnek elő, de sima felületük és szabályos mértani felépítésük alapján könnyen felismerhetők. A szivacsok nagy részén a tűk összenőnek, és rácsszerű keretszerkezetet alkotnak. A szimmetriaviszony szempontjából a tűk lehetnek egytengelyűek (monaxon); háromtengelyűek (triaxon); négytengelyűek (tetraxon); illetve soktengelyűek (poliaxon). A tűk vége gyakran bütyök- szerűen megvastagszik, a szomszédos tűkkel összenőve ellenálló vázat hozva létre. A másodlagos mész- vagy kovabekérgezés még inkább szilárdíthatja a vázat. A szivacsok ivartalanul és ivarosan szaporodnak. Az ivartalan szaporodás gyakori módja a bimbózás, illetve a “gyöngysarj”- (gemmula) képződés, amikor az állat testében létrejött , fejlődésre képes sejtek kiszabadulnak, és új szivacsot hoznak létre. Az ivaros szaporodáskor szabadon úszó, csillós lárvák keletkeznek, amelyek a letelepülés után alakulnak át szivaccsá. A szivacsok többnyire tengeriek, kis részük édesvízi. A fosszilizálódásra alkalmas, szilárd vázú szivacsok mind a tengerben élnek, a mészszivacsok általában 100 m-nél sekélyebb vízben, a kovaszivacsok jelenleg nagyobb, akár 5000 m-t is elérő mélységben. Valamennyien helyhez kötött életmódot folytatnak. Szilárd aljzatot és nem túl erős vízmozgást igényelnek. Az agyagos üledékek- ből rendszerint hiányoznak. Általában foltszerűen elterjedve élnek, a kedvező környezetben sok- szor tömegesen. Gyakoriak a tenger alatt i üregekben, barlangokban, sziklahasadékokban. A szivacsok kis csoportja (marószivacsok) az inbentoszban élnek. Ezek lárvái mészkősziklák- ra vagy mészvázú szervezetek (korallok, kagylók, csigák stb.) felületére települnek, majd a szivacs bemarja magát a szilárd anyagba, bonyolult csatornahálózatot építve ki, úgy, hogy csak a likacsok, valamint kivezetőnyilások útján érintkezik a külvilággal. A marószivacsok a mészkő és a mészváz pusztításában jelentős bioeróziós szerepet játszanak. A szivacsok baktériumokkal, vízben lebegő növényekkel, egysejtű állatokkal, illetve többsej- tűek elkülönült szerves anyagával táplálkoznak.
15 A szivacsok feltehetően a galléros-ostoros egysejtűektől (Choanofl agellata) származtak. Első képviselőik, a három- illetve egytengelyű kovaszivacsok a kambriumban jelentek meg. Már a kambrium idején megfi gyelhető a falvastagodás és a vázszilárdítás felé irányuló fejlődés, ami a tűk összenövésével járt. A négytengelyű kovaszivacsok és a mészszivacsok a karbontól ismertek. Vala- mennyi csoport él ma is. A szivacsok helyhez kötött életmódot folytatnak, akárcsak a korallok vagy a mohaállatok. Ezek a csoportok nagyon sokáig versenyeztek egymással a zátonyépítésre alkalmas területekért. A paleozoikumban még “nyílt” volt a verseny. Időnként (ordovícium, perm) a szivacsok kerültek fö- lénybe. Az alpi triászban és a germán jurában még gyakoriak a szivacszátonyok. Azután a korallok uralma következett , és a mai zátonyokban a szivacsok csak egészen alárendelt szerepet játszanak. A szivacsok földtani jelentősége alárendelt. A szivacszátonyok vagy a szivacsok vázából ke- letkezett padok (szpongiolit) meglehetősen ritkák, akárcsak a szivacstűkből képződött szpikulitok. A fosszilis szivacsmaradványok az egykori aljzat, vízmélység, vízmozgás, sótartalom megközelíté- sére felhasználhatók, bár számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy egyes szivacscsoportok, különösen a kovaszivacsok, a földtörténet során megváltoztatt ák eredeti élethelyüket. A felsőjurában a kovaszivacsok még a sekélytengerben éltek, ma viszont a mélytengerben találhatók. Korjelző szerepük is alárendelt, egyrészt, mert a teljes váz ritkán marad meg, másrészt, mivel törzsfejlődési tempójuk viszonylag lassú volt. A szivacsokat a váz kémiai összetétele, a galléros-ostoros sejtek helyzete és a tűk szimmetri- aviszonya alapján rendszerezzük. A mészszivacsok tűi egytengelyűek vagy három-, illetve négy- sugarúak. A mészszivacsok általában sekélytengeriek és telepesek. A kovaszivacsok váza egy-, há- rom- vagy négytengelyű tűkből épül fel; többnyire magánosok, ma elsősorban mély tengeriek. lemzője: Archaeocyathák Az Archaeocyathák kihalt osztályba tartozó soksejtű szervezetek, amelyeknek általános jel- - likacsokkal átt ört fal - kúp alakú váz - köztes likacsos vízszintes és függőleges válaszfalak - mészváz - helyhez kötött életmód.
Page 1: PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5: 4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7: 6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9: 8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11: 10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13: 12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 16 and 17: 16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19: 18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21: 20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23: 22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25: 24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27: 26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29: 28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31: 30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33: 32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35: 34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37: 36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39: 38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41: 40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43: 42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45: 44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47: 46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49: 48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51: 50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59: 58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61: 60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63: 62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65:
64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67:
66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69:
68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71:
70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73:
72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75:
74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77:
76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79:
78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81:
80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83:
82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85:
84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87:
86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89:
88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91:
90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93:
92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95:
94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97:
96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99:
98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101:
100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103:
102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105:
104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107:
106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109:
108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111:
110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113:
112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115:
114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117:
116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119:
118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121:
120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123:
122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125:
124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127:
126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129:
128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131:
130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133:
132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135:
134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137:
136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139:
138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141:
140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143:
142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?