Paleontológia jegyzet - Gekko

33
zet fogait, a másik teknőben
az ennek megfelelő bemé-
lyedéseket, a fogmedreket
találjuk. A búb alatt i fogakat
főfogaknak (kardinális fog),
a búbtól távolabbi fogakat
oldalsó (laterális) fogaknak
nevezzük. A heterodont fog-
típusnál jól elkülönülnek a
főfogak a mellső és hátsó ol-
dalsó fogaktól. A taxodont
zárszerkezet sok apró, egye-
nes vagy V alakú fogból áll,
amely az egész háti peremen
végighúzódik. Az izodont fogú kagylóknak mindkét teknőjében, szimmetrikusan két-két fog van.
Ugyancsak kevés, de zömök, alaktalan, csapszerű foguk van a pachiodont kagylóknak. A pachio-
dont fogak legtöbbje kardinális fogból fejlődött tovább. Egyes kagylóknak gyenge, alig észrevehető
fogaik vannak, ezek a dyzodont kagylók. A skizodont kagylók egyik teknőjében hasadt fog van,
amelynek hasítékába nem illeszkedik fog a másik teknőből. A dezmodont fogú kagylóknál a fog
teljesen csökevényes vagy hiányzik.
A teknőket kívülről növedékvonalak, gyűrűszerű növedékráncok (rúgák), sugárirányú bor-
dák, esetleg csomók, tüskék stb. díszíthetik.
Maga a mészváz, a gerincesek csontjához hasonlóan, részben kalcium-karbonátból, részben
szerves proteinfonalakból épül fel. Általában elkülöníthető egy külső réteg (osztrákum) és egy belső
gyöngyházréteg (hiposztrákum). A teknők anyaga általában aragonit, egyeseknél azonban az oszt-
rákum kalcit, csak a hiposztrákum aragonit, mások váza pedig kizárólag kalcitból épül fel.
A kagylók ivarosan szaporodnak. A megtermékenyülés az állatok közelében vagy esetleg már a
köpenyüregben bekövetkezhet. Az önmegtermékenyítésre is akad példa.
A lárvák általában hosszabb ideig lebegnek a tengerben, fi toplanktonanyaggal táplálkoznak.
A puhatestűekre jellemző trochophora lárvaállapotot hamar felváltja a veligera lárva, amely nevét a
mellső részen kialakult csillós vitorláról (velum) kapta. Már a lárvaállapotban kialakul a két teknő
(prodisszokonch), amely a végleges teknő búbjának felel meg (disszokonch). Még lárvaállapotban