Paleontológia jegyzet - Gekko

52
a génákkal. A glabella pereme sima, vagy a hátulsó, illetve az oldalsó részen - az egykori szelvénye-
zett ségnek megfelelően - rovátkolt. A génákon nincs nyoma a szelvényezett ségnek.
A génákon, tehát az állat háti részén voltak a szemek. Többnyire vese vagy félhold alakú,
esetleg nyélszerű kiemelkedésen ültek. Egyeseknek kis szemük volt, másoknak nagy. Kivételesen a
két szemlemez elöl összeérhetett és egységes látószervet alkotott . A trilobitáknak vagy nagyon sok
(maximálisan 15000) lencséből összetett szemük volt, amelyet összefüggő hártya burkolt, vagy több,
nagyobb, de elkülönült szemlencséjük, mindegyiken önálló hártyával. Ellentétben a mai ízeltlábú-
ak szemével, amelyeken a lencse kitinanyagú, a trilobiták lencséje a felületre a tengellyel irányított
kalcitkristályból állt. Az újabb kísérletek szerint a trilobiták szemlencséje sokkal tökéletesebb képet
adott a külvilágról, mint a mai rákoké. Egyes csoportoknak nem volt látószervük, ezek “vakok”
voltak. A trilobiták vaksága másodlagos. A látószerv elvesztése a különböző törzsfejlődési ágakon
többször ismétlődött , gyakran úgy, hogy a kiugró szemlemez még megmaradt.
A génákon a varratvonalak (szútúrák) keskeny árkok, amelyek általában megkönnyített ék a
vedlést. Az arcvarratvonal (faciális sutúra) a szemrész érintésével, a fejpajzs oldalsó peremén vég-
ződött (propária) vagy hátrafelé irányulva elérte a fejpajzs hátulsó peremét (opisztopária). E két fő
típuson belül a varratvonalak nagyon változatosak voltak.
A hátpáncél peremi része begörbülve átnyúlhat a hasi részre. A fej hasi oldalán három szel-
vény mell-lemez elmeszesedhet. Ebből kett ő a szájnyílás előtt van, egy a szájnyílás mögött . Ugyan-
csak a szájnyílás mögött találjuk a 4 pár hasadt lábat, amely még nem alakult át rágószervvé. A
lábnak két ízből álló tőrésze van, amihez a belső járóláb és a külső úszóláb ízesül. A járóláb, akárcsak
a mai rákoknál, 7 ízből áll. Maga a fej 7 szelvény összeolvadásából keletkezett .
A tor és potroh középső (axiális) részét orsónak (ráhisz) nevezzük, amelyet kétoldalt kiterülő
pleurák szegélyeznek. Egy-egy torszelvény tulajdonképpen két szelvény összeolvadásából kelet-
kezett . A középső, gyűrűszerű részen a szelvények teljesen összeolvadtak. A pleurákon azonban
gyakran a szelvény hossztengelyével párhuzamos irányú barázda választja el a két részt. Az ősi
trilobitákon a tor elülső része (protorax) hasonlít a többi trilobita toraxára, a hátulsó rész (opiszto-
torax) pleurái azonban keskenyek és rövidek. Valamennyi torszelvényen a hasi oldalon ugyanolyan
pár hasadt láb van, mint a fejen.
A mozgatható torszelvényekkel ellentétben a farokpajzs szelvényei egységes lemezzé ol-
vadtak össze. A farokpajzs 1-30 szelvény összeolvadásából keletkezett . A fejpajzshoz viszonyítva a
farokpajzs lehet kicsiny (mikropigidium), azonos méretű (izopigidium) vagy nagyobb (makropig-
idium). A pigidium általában félkör alakú, gyakran egy vagy több tüskében végződik a pereme. A