Paleontológia jegyzet - Gekko

123
álódhatt ak az előzápfogak és a több csúcsban végződő utózápfogak. A hüllőkre jellemző állandó
fogváltást felcserélte az egyre inkább csökkenő számú fogváltás, amely végül is csak egy alkalomra
korlátozódott . Az alsó állkapocsban a dentale fokozatosan kiterjeszkedett a hátsó csontelemek rová-
sára. Az eredetileg articulare-quadratum típusú hüllőszerű ízesülés mellett emlősszerű ízesülés is
volt (dentale-squamosum kapcsolat). Később a quadratum és az articulare a középfül részévé válik
(üllővé, illetve kalapáccsá). A legfejlett ebb Therapsidáknál már a dobhártya rezgéseit az articulare
továbbított a a quadratumon át a stapesnek. A koponya kezdetben egy ízületi bütyökkel, a fejlett ek-
nél már két ízületi bütyökkel kapcsolódott a gerincoszlophoz. A felkarcsontok és a combcsontok ál-
talában vízszintesen álltak, de a fejlett ebbeknél már a törzs alá kerültek. A csontok szerkezete üreges
volt és a növekedésük felnőtt korban leállt, akárcsak az emlősöknél. Jellegzetesen szárazföldi állatok
voltak. Kiválóan alkalmazkodtak a Pangaea szélsőséges éghajlatához. Többségük ragadozó volt, de
akadtak között ük növényevők is. A legtöbb Therapsida Dél-Afrika kontinentális összleteiből (Kar-
roo formáció) ismeretes (felső karbon – triász-jura határ).
Az Anomodontiáknak nagy halántékablaka volt. A másodlagos szájpad még nem alakult ki.
Egy nyakszirti bütykük volt. A fogazat heterodont volt (a fogakat csőr is helyett esíthett e). Nagyter-
metű, lomha mozgású növényevők voltak. A Moschops (középső perm) elérte a 3 m-t. A Dicynodon
kb. hód nagyságú volt, míg a nagytermetű Lystrosaurus (kb. 3 m) a mai Dél-Afrika, Antarktisz, India,
Kína, Európa területéről is ismeretes.
A Theriodontiák viszonylag kistermetű Therapsidák voltak, nagy metszőfogakkal és e mö-
gött i nagy szemfoggal. A koponya alapi része vízszintes volt, a fogsor magasságában lévő állka-
pocs-ízesüléssel és ugyanebben a síkban fekvő nyakszírti bütyökkel. A Theriodontiák elsődlegesen
ragadozók voltak. A középső-permben jelentek meg és a középső-jurában haltak ki. A Cynognathus
(Dél-Afrika, középső-triász, 2 m) orra keskeny, halántékrésze rövid volt, halántékablaka magasan
feküdt. A felső állkapocsban négy-, az alsóban három metszőfog foglalt helyet. Az erőteljes szemfog
mögött 10-, hátrafelé fokozatosan megerősödő fog következett . Ezeken a középső kúp előtt és mö-
gött járulékos kúpok alakulhatt ak ki. A Tritylodon (Dél-Afrika, felső-triász) halántékablaka összenőtt
az orbitális nyílással. A zápfogaknak több gyökere volt és a fogváltás csak egyszer következett be.
Az állkapocsban nem volt szemfog (növényevő életmódra utal). A másodlagos szájpadlás már ki-
alakult és két nyakszirti bütyökkel rendelkezett (emlős bélyeg). A columella egyszerű volt, az alsó
állkapocs ugyanakkor még több csontból épült fel, és az articulare a quadratum-hoz ízesült (hüllő
bélyeg).