Paleontológia jegyzet - Gekko

31
hez kötött szervezetekkel, moszatokkal, foraminiferákkal, rákokkal és apró lárvákkal táplálkoz-
nak.
Rosztrokonhiák
A rosztrokonhiák (Rostroconchia osztály) kétoldalian részarányosak voltak. A felnőtt állat
feltűnő módon hasonlított a kagylókra. De a két teknő mindig nyitott volt, mivel nem volt sarok-
pántja és zárszerkezete: elől hosszú csőben nyúlt meg, ez a rostrum. A két teknő hátul sem ért össze.
A rosztrokonhiák az alsókambriumtól a permig éltek. Virágkoruk az ordovíciumban volt,
amikor csaknem versenytársai voltak az akkor még ritka kagylóknak. Törzsfejlődési szempontból
jelentősek, mivel lehet, hogy közös ősei voltak az ásólábúaknak és a kagylóknak.
Ásólábúak
Az ásólábúaknak (Scaphopoda osztály) cső alakú, mindkét végén nyitott , agyarszerűen gör-
bült vázuk van. Az állat teste kétoldali részarányos, fejletlen fejjel, tapogatókkal és köpennyel bo-
rított zsigerzacskóval. Keringési rendszerük fejletlen, a légzés a köpeny felületén át valósul meg.
Lábuk kinyújtható, amellyel beássák magukat az üledékbe, úgyhogy a váz csúcsán keresztül érint-
kezik a tengervízzel. A csúcsi nyíláson át jut a víz a köpenyüregbe, és ezen keresztül távozik el a
meg nem emésztett táplálék.
A váz aragonitból épül fel, kívül gyakran hosszirányú bordák díszítik. A váz falvastagsága
kivételesen elérheti a 4 cm-t is, a hosszúság pedig meghaladhatja a 60 cm-t. Általában azonban a váz
mindössze 2-4 cm hosszú.
Az ásólábúak kizárólag tengeri szervezetek. Kovamoszatokkal, egysejtűekkel, kagylósrákok-
kal táplálkoznak. Első képviselőiket az alsódevonból írták le, de a paleozoikumban csak nagyon kis
számban éltek. A krétaidőszaktól kezdve számuk fokozatosan növekedett és jelenleg több fajuk él,
mint amennyit fosszilisan leírtak. A Dentalium a középső triásztól máig, a Cadulus az alsókrétától
máig, míg a Siphonodentalium a paleocéntól ugyancsak máig él.
Kagylók
Leggyakrabban használt nevük (Bivalvia) a kett ős teknőre utal. A kagylókat általában jellemzi :