Paleontológia jegyzet - Gekko

51
hogy a gyűrűs férgek voltak-e az ízeltlábúak ősei. Egyedül a “légcsövesek” egyedi fejlődése hasonlít
a gyürüsférgekére. A származási kapcsolatok tehát egyelőre tisztázatlanok.
A négy altörzs közül jelenleg a “légcsövesek” a legalakgazdagabbak, több mint 900000 leírt
fajjal. A csáprágósokhoz több mint 60000 faj tartozik, a rákok fajszáma pedig meghaladja a 40 000-et.
A háromkaréjos ősrákok kihalt altörzséből mintegy 15 000 fajt írtak le. A “légcsövesek” és a csáprá-
gósok csaknem kizárólag szárazföldiek. A rákok nagy része tengeri, a háromkaréjos ősrákok pedig
valamennyien kizárólag a tengerben éltek.
Háromkaréjos ősrákok
A háromkaréjos ősrákok (Trilobita) az ópaleozoikum legjellegzetesebb tengeri szervezetei
voltak. Milliószámra nyüzsöghett ek az egykori tengerekben. Mintegy 350 millió éves történetük
során alapjában keveset változtak, annak ellenére, hogy egyes bélyegeik nagyon változékonyak vol-
tak. Általában jellemző rájuk:
- a hosszirányban is három részre tagolt test
- a páncélozott háti rész
- egy pár antenna
- egyforma, hasadt lábak
- a tengeri életmód
A trilobiták testének körvonala tojásdad vagy elliptikus volt, domború vagy lapos háti rés-
szel. Testhosszuk általában 3-10 cm között változott , kivételesen azonban akadt köztük 1/2 cm-es
és 70 cm-es példány is. Ez utóbbiak csápjaikkal még nagyobbak lehett ek. Szilárd, fosszilizálódásra
alkalmas páncéljuk úgy jött létre, hogy a szelvények háti lemezei elmeszesedtek. A test elülső részén
a háti lemezrészek mozdíthatatlan összeolvadásából jött létre a fejpajzs (cefalon), és ugyanígy moz-
díthatatlan, egységes lemez a test hátsó részén levő farokpajzs (pigidium). A kett ő között azonban a
tor (thorax) hátoldalon levő, ugyancsak páncélozott szelvényei mozgathatóan ízesültek egymáshoz.
A test hármas tagoltsága általános jellemzője az ízeltlábúaknak. A trilobítáknál emellett mindegyik
testrészen hosszirányban is elkülöníthetjük a középső tengelyrészt (axiális rész) és a két oldalsó
részt. A trilobiták erről a hármas tagolásról kapták nevüket.
A fej körvonala ovális, körszerű, félhold alakú, trapézszerű vagy háromszögletű volt. Általá-
ban rövidebb, mint a középső tor, és nagyobb, mint a hátsó pigidium. A fej középső, tengelyi része
a glabella, oldalsó részei a génák. A glabella kidomborulhat a fejpajzs felületéből, vagy összeolvad