Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

132 az alsó állkapocsnak van processus angularis-a, a fogváltás csak az előzápfogakra korlátozódik, az epipubis jelen van. Az ősi formák zápfogai tribosphaenoid típusúak voltak. A Deltatheroida rendbe kistermetű ragadozók tartoztak. Az észak-amerikai és a mongoliai felső krétából ismeretesek. A Deltatherium-ot Mongoliából írták le. A Marsupialia rendbe (erszényesek) tartozó emlősök fogazata a táplálkozásmódnak megfe- lelően módosulhat. Az ősi erszényesek fogképlete a következő: 5. 1. 3. 4. 4. 1. 3. 4. Ez a fejlett ebb típusoknál a következőképpen módosulhat: 1.0.2. 1. 1.0. 2. 1. A legősibb erszényesek elterjedése Ázsiára és Észak-Amerikára korlátozódott . Észak-Ameri- kából eljutott ak Európába, ahol a paleocéntól a miocénig éltek. Dél-Amerikából az eocénben eljutott ak az An- tarktiszra, majd az oligocén vé- génAusztráliá- ba, ahol a neo- génben jelentős adaptiv radiáci- ón estek át. Az oposszumfélék (Didelphoidea) alrendjé- be apró erszényesek tartoznak (pl. Didelphis). Fogazatuk polyprotodont, zápfogaik tribosphaenoid típusúak, végtagjaik ötujjúak, kapaszkodó hallux-al. Eredetileg fán lakó életmódot folytathatt ak, de egy részük átt ért talajlakó, illetve vízi életmódra. Az alsó miocénben élt Necrolestes vakondszerű állat volt és ásó életmódot folytatott . Erszényes koponya A Borhyaenoidea alrendbe patkánytól medve nagyságú, erőteljes koponyájú, fejlett szemfo-E
133 gú ragadozó erszényesek tartoztak. A felső krétában jelentek meg és a miocénben érték el virágko- rukat (a pleisztocénben haltak ki). A Borhyaena (miocén) a hiénára emlékeztetett (dögevő volt), míg a Thylacosmilus-nak (Argentina, pliocén) hatalmas görbült kardra emlékeztető szemfogai voltak. Az őserszényesek (Caenolestoidea) alrendjébe tartozó erszényesek alsó metszőfogai (2 db.) vízszintesen előreirányulnak, míg felül négy kicsi metszőfoguk van. A ma élőknek van epipubis és processus angularis, de az erszény visszafejlődött (az Andokban élnek). A ma élő Caenolestes egér- szerű, madarakkal és tojásokkal táplálkozik. Az erszényes-nyestek (Dasyuroidea) alrendjébe egértől kutya nagyságú polyprotodont foga- zatú (4/3) erszényesek tartoznak. Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia területén ragadozó és rovarevő életmódot folytatnak (pl. erszényes farkas – Thylacinus, erszényes hangyász - Myrmecobius, erszé- nyes vakond – Notoryctes). A bandikutszerűek (Perameloidea) alrendjébe patkánytól borz nagyságú, polyprotodont áll- kapcsú erszényesek tartoznak. A mellső végtagok rövidek, a hátsó végtagon a 2.és 3. ujj összenőtt . Eredetileg rovarevők és ragadozók voltak, de később egy részükből mindenevő lett . Ausztráliában és a környező szigetvilágban a miocéntól kezdődően máig élnek (az erszényes borz – Perameles, erszényes nyúl – Thylacomys). A kenguruszerűek (Phalangeroidea) alrendjébe egértől orrszarvú nagyságú erszényesek tartoznak. A metszőfogak száma redukált (3-1), a zápfogak négygumósak, a 2. és 3. ujj összenőtt . A 4. és 5. ujj nagyon fejlett lehet. Általában növényevők, de előfordul között ük mindenevő és ragadozó is. Főleg Ausztráliában és Új-Guineában élnek. A kúszóerszényesek (pl. a kuszkusz – Phalanger) kismé- retű fán lakó éjszakai állatok. Zápfogaik tribosphaenoid típusúak. A miocéntól máig élnek. A repü- lőerszényesek (pl. Petaurus) mellső és hátsó végtagja között kifeszíthető bőrlebeny (patagium) van. Az erszényes oroszlánoknak (pl. Thylacoleo) massziv koponyája volt. Az elülső zápfogaik secodont típusúak voltak. A miocéntól a pleisztocénig éltek. A Diprotodontidaek orrszarvú nagyságú óriás erszényesek voltak, amelyek a miocéntól a pleisztocén végéig éltek. A gyomortartalmuk alapján sótűrő növényeket fogyasztott ak. A kengurufélék (Macropodidae) mellső végtagja csökevényes, a hátsó fejlett ugróláb, összenőtt 2. és 3.- és közel egyforma erős 4. és 5. ujjal. Fogképletük az alábbi: 3. 0-1. 1-2. 4. 1. 0. 1-2. 4. Az alsó állkapocs metszőfoga előreáll, a felsők függőlegesek. A zápfogak keresztmetszete négyzet alakú. Néhány kivételtől eltekintve kérődző növényevők. A legnagyobb formák (pl. Sthenurus) a pleisztocénben pusztultak ki. A vombatfélékhez (Phascolomyidae) zömök testű, csökevényes farkú
Page 1:
PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5:
4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7:
6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9:
8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11:
10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13:
12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15:
14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 16 and 17:
16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19:
18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21:
20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23:
22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25:
24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27:
26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29:
28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31:
30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33:
32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35:
34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37:
36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39:
38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41:
40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43:
42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45:
44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47:
46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49:
48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51:
50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53:
52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55:
54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57:
56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59:
58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61:
60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63:
62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65:
64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67:
66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69:
68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71:
70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73:
72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75:
74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77:
76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79:
78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81:
80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83: 82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85: 84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87: 86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89: 88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91: 90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93: 92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95: 94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97: 96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99: 98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101: 100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103: 102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105: 104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107: 106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109: 108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111: 110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113: 112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115: 114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117: 116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119: 118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121: 120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123: 122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125: 124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127: 126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129: 128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131: 130 A Triconodonta rend képviselő
Page 134 and 135: 134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137: 136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139: 138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141: 140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143: 142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?