Paleontológia jegyzet - Gekko

82
daris (jura), Toxaster (kréta), Micraster (kréta), Conoplypeus (eocén).
A hazai, miocén üledékekben gyakori nemzetség a Clypeaster és az
Echinolampas. A Clypeaster lekerekített ötszög alakú, feldomboruló
csúcsi résszel, bemélyülő “szirmokkal” és az alsó peremre átt oló-
dott végbélnyílással. A vázat gyakran belső oszlopok erősítik meg.
Az Echinolampas ovális alakú keskeny ambulakrális “szirmokkal”
és peremi részen levő végbélnyílással.
Serteállkapcsúak vagy nyílférgek
A serteállkapcsúak vagy nyílférgek (Chaetognatha) megnyúlt testű, szelvényezetlen újszájú-
ak. Fejükön fogókampószerű serteállkapcsok vannak, amelyet a fejjel együtt csuklyaszerű bőrredő
burkolhat be. Táplálkozáskor a csuklya hátrahúzódik, és a fogókampók szétnyílnak. A törzsön levő
páros oldalúszónak nincs izma, hanem kutikulapálca merevíti ki. A páratlan farkúszó vízszintesen
helyezkedik el.
A serteállkapcsúak tengeri szervezetek. Úszva-lebegve rajokban követik a táplálékukat, a
planktont. Viszonylag kevés fajuk nagy egyedszámban él; a tenger élelemláncában fontosak. Felté-
telesen idesorolt maradványukat a kambriumi Burgess-palából írták le.
Tapogatószakállasok
Echinolampas
A tapagatószakállasok (Pogonophora) rendkívül megnyúlt, fonálszerű szervezetek, szájnyí-
lás, bélcső, végbélnyílás és légzőszervek nélkül. A test elülső részén levő tapogatók végzik a gáz-
cserét és a sejten kívüli emésztést. Testük leghátsó része szelvényezett . A szelvényekben is vannak
cölomák. Vérük hemoglobint tartalmaz. Nagyon hosszú, csőszerű vázat választanak el, amelynek
anyaga protein és β-kitin. A tengerfenék iszapjában élnek, és különösen a mélytengeri árkok lakói.
Jellegzetes, harántcsíkozott lakócsöveiket 1963 óta kambriumi rétegekből is ismerjük. Mindez nem
tisztázta leszármazási kapcsolatukat. Testüket mindaddig három részre tagolhatónak hitt ék, amíg
1964-ben föl nem fedezték leghátsó, szelvényezett részüket. Ez a testrész a mélytengeri gyűjtéskor
általában leszakadt az állatról. Mivel a szelvényezett ség nem Deuterostomia bélyeg, kérdésessé vált
a törzs újszájúakhoz tartozása. Növelte a besorolási nehézséget a bélcső hiánya, ami a hasi-háti tájo-
lást is bizonytalanná teszi. Mindenesetre a tapogatószakállasok rávilágítanak a klasszikus tipológiai