Paleontológia jegyzet - Gekko

85
vinciák kij elölésével következtethetünk az ordovíciumi és szilur tengeri képződmények eredeti ős-
földrajzi kapcsolataira. Legfontosabb a korjelző szerepük. A graptoliták nagy földrajzi elterjedése
gyors törzsfejlődéssel párosult. Virágkoruk idején ugyanolyan fontos felvilágosítást nyújtanak a
graptolitás rétegek koráról, mint a kambriumban a trilobiták vagy a mezozoikumban az ammonite-
szek.
Az ordovíciumot 22, a szilurt 29, a legalsó-devont 4 zónára osztják. Egy-egy zóna átlagos
élett artama több, mint másfél millió évnek felel meg. Földtani szempontból ez kis idő, különösen ha
fi gyelembe vesszük azt a tényt, hogy az egyes faunaprovinciákon belül 3-4 szubzóna elkülönítésé-
vel tovább pontosítható a beosztás.
A graptoliták rendszertani helye mindaddig bizonytalan volt, amíg préselt kétdimenziós for-
mában voltak ismertek. Háromdimenziós vázuk kipreparálása után vált egyértelművé rokonságuk
a fél-gerinchúrosokkal.
Példák: Diplograptus (ordovicium), Phyllograptus (kambrium), Dictyonema (kambrium), Mo-
nograptus (szilur), Rastrites (szilur).
Jellemzés:
Gerinchúrosok (Chordata)
- a háti oldalon rugalmas gerinchúr helyezkedik el
- háti idegcső jelenléte, amelynek az elülső részén kialakulhat az agy
- kopoltyúbél jelen van
- az idegcső és a bélcső között kapcsolat van
- az ősszájnyílással ellentétes oldalon kifejlődik az újszáj (deuterostomia)
Zsákállatok (Tunicata)
Testüket ektodermális eredetű rugalmas burok (tunika) borítja, amely cellulóz tartalmú. A
lárva szabadon úszik: kezdetleges agya, szeme és a farki részén gerinchúrja van (innen származik
a farokgerinchúros elnevezés). Kifejlett korukban az aljzathoz rögzített életmódot folytatnak, ér-
zékszerveik és idegrendszerük visszafejlődik. Szájnyilásuk kiöblösödik és a kopoltyúbélbe nyílik,
amelynek falát több ezer apró nyílás töri át. Ennek segítségével szürik ki a tengervizben lebegő
mikroszkopikus méretű szervezeteket. Az átszűrt víz tágas kivezető nyíláson (kloákán) át hagyja el