Paleontológia jegyzet - Gekko
Paleontológia jegyzet - Gekko
Paleontológia jegyzet - Gekko
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
130<br />
A Triconodonta rend képviselői macska nagyságú ragadozók voltak, másodlagos állkapocs<br />
ízesüléssel. Metszőfogaik kicsik, szemfogaik nagyon fejlett ek voltak. Zápfogaiknak szimmetrikusan<br />
elhelyezkedő hármas csúcsa volt. Az elülső előzápfogak egyszerűbbek, míg a hátsók az utózápfo-<br />
gakra emlékeztett ek. A Triconodonták a középső jurában jelentek meg és a felső krétában haltak ki.<br />
Maradványaik Európából, Ázsiából és Észak-Amerikából kerültek elő. Az Amphilestes-t 1764-ben<br />
gyűjtött ék Angliában (akkoriban még nem ismerték fel a lelet rendkivüli jelentőségét).<br />
A Docodonta rendbe apró, kett ős állkapocs ízesülésű állatok tartoztak. Fogazatuk alapján<br />
mindenevők lehett ek. Zápfogaik rágófelülete harántirányban kiszélesedett . Metszőfogaik egysze-<br />
rűek, szemfogaik erőteljesek voltak. A felső zápfogak középen keskenyek, viszont mindkét végükön<br />
szélesek voltak. Az alsó zápfogak közel négyszögletesek maradtak (8/8). Kizárólag a felső jurából<br />
ismeretesek.<br />
A Multituberculata rendbe egértől hód nagyságig terjedő sajátos fogazatú ősi emlősök tar-<br />
toztak. Az agykoponya fejlett volt, három hallócsontt al. Az erszénycsont (epipubis) jelen volt. Foga-<br />
zatuk alapján növényevők lehett ek. Metszőfogaik megnőtt ek, az alsó állkapocsban a szemfog hiány-<br />
zott , az előzápfogak pedig fokozatosan redukálódtak. A zápfogakon számos, két-három hosszanti<br />
sorba rendeződött apró gumót találunk. Ezek magassága többé-kevésbé azonos volt. Fogképletük a<br />
következőképpen alakult:<br />
3-2, 0, 6-1, 2<br />
1, 0, 4-1, 2<br />
Az állkapocs zárásakor az alsó zápfogak gumósora a felső zápfogak gumósorai között i árokba il-<br />
leszkedett , ezáltal nagy rágófelületet hozva létre. A vállöv még hüllőszerű felépítésű volt, a meden-<br />
ce keskeny, a végtagok 5 ujjban végződtek. Ez utóbbiak végén karmok voltak. Tojásrakók lehett ek,<br />
vagy erszényesekre emlékeztető módon hozták világra kicsinyeiket. A Multituberculaták elterjedési<br />
területe csaknem kizárólag Laurázsia volt (ezek voltak a Mezozoikum leggyakoribb és legalakgaz-<br />
dagabb emlősei). Európában a felső triásztól az alsó oligocénig, Észak-Amerikában a felső jurától az<br />
alsó oligocénig, míg Ázsiában az alsó krétától a paleocénig éltek. A Plagiaulax az angliai felső jurából<br />
ismeretes. A Taeniolabis mormota nagyságú volt és az észak-amerikai paleocénból írták le. A hátszegi<br />
medence maastrichti emeletéből több Multituberculata genust is leírtak (pl. Kogaionon).<br />
A Monotremata rendbe számos hüllő bélyeggel rendelkező tojásrakó Atheria tartozik. Hül-<br />
lőbélyegek: a kloáka, a tojásfog, a prefrontale és postfrontale jelenléte, a nyakcsigolyákon levő bor-<br />
dák, az interclavicula, a tökéletlen hőszabályozás (stb.). Emlősbélyegek: a három hallócsont, a má-<br />
sodlagos állkapocs-ízesülés, az epipubis, a szőrtakaró, a tejmirigy, a vörösvértestek szerkezete (stb.).