Paleontológia jegyzet - Gekko

93
már kialakult az állkapocs, de a második kopoltyúív még nem alakult át annak a felfüggesztésére.
A második kopoltyúívből kialakult nyelvcsonti ív (hyioid ív) felső csonteleme (hiomandibulare)
tehát nem ízesül az állkapocshoz, hanem szabadon áll (afetohioidális koponya). Az állkapocs és a
nyelvcsonti ív között i első kopoltyúrés (ebből keletkezett a fejlett ebb halak fecskendőnyílása) még
teljesen nyitott volt és kopoltyúként működött anélkül, hogy kezdetleges hallószervé vált volna. A
kopoltyúréseket a hasi oldalról részleges kopoltyúfedők (operkulum) borított ák. Páros és páratlan
úszóik egyaránt voltak. A páros úszók száma elérhett e a hetet is, amelyből arra lehet következtetni,
hogy ezek a bőr kitüremkedéseiből keletkeztek. Valamennyi úszót elcsontosodó úszótövisek me-
revített ék ki (erről kapták a nevüket), amelyet védekezésre használtak. Farokúszójuk heterocerk
típusú volt. A fejet és a törzs elülső részét csontlemezek borított ák, amelyek azonban nem képeztek
összefüggő csontpáncélt. A testüket borító pikkelyek háromrétegűek voltak, amelyet kívülről ga-
noin réteg fedett (ganoid pikkely). Nagy szemük és legtöbbjüknek az állkapcsán fogak is voltak,
amelyből ragadozó életmódjukra lehet következtetni. A tengerek partközeli részein vagy édesvi-
zekben éltek. Feltehetően párhuzamosan fejlődtek a többi ősgerincessel, tehát nem tekinthetők sem
a cápák, sem a csontos halak ősének sem.
A legelső akantodik a korai szilurban jelennek meg, a devonban válnak tömegessé, majd a
korai permben halnak ki. Törzsfejlődésükben nyomon követhető a rágásmechanizmus specializáló-
dása, a méretnövekedés, a dermális eredetű vázelemek visszafejlődése, a mellúszó úszótöviseinek
kiszélesedése, a páros úszók számának csökkenése. Így a Climatius-nak (felső szilur – alsó devon)
és az Euthacanthus-nak még 4-5 pár pót mellúszója volt, míg a Diplacanthus-nak (középső és felső
devon) ezek száma már egy párra csökkent. A felső devonban és az alsó permben élt Acanthodes
már nem rendelkezett egyetlen pót mellúszóval sem. Ez utóbbinál a mellúszók és a farokalatt i úszók
proximális részét belső váz támasztott a ki, amely több apró csontelemből állt.
Placodermi (Páncélozott halak)
A páncélozott halak jellemzői a kett ős csontpáncél, a valódi fogak hiánya, a kopoltyúfedő, az
állandó gerinchúr, a heterocerk farokúszó.
A páncélozott halak páncélja bőrcsontokból állt, amely a fejet és a törzs elülső részét burkol-
ta. A törzs hátsó és a farok vagy csupasz volt vagy pikkelyek borított ák. A páncél különböző alakú
lemezek összenővéséből jött létre. Felületük rendszerint szemcsézett - és dentin réteg nélküli volt.
A fejpáncélon a nagy szemeket apró csontlemezek vett ék körül. A kopoltyúkat a fejpáncél hátsó