Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

8 Általában az agglutinált vázú, egyszerűbb felépítésű formák a partközeli öblökben és lagú- nákban, a bonyolultabb vázú alakok pedig a kontinentális lejtő közelében, nagyobb mélységben élnek. A porcelán vázú alakok közt sok a zátonylakó. Az epikontinentális tengerekben, a belső self területén a porcelán vázú alakok mellett gyakoriak az üvegszerű vázú formák. A csökkentsósvízben élők díszítetlenek, a durván díszített mészvázas foraminiferák többnyire nagyobb vízmélységben élnek. Kevés a planktoni életmódot folytató fajok száma. Ma mindössze 30 lebegő foraminifera-faj él. Ezek többsége a 6-30 m-ig terjedő vízmélységre korlátozódik ahol elegendő a fény a foramini- ferával együtt élő moszat számára. A planktoni foraminiferák lebegését olajcseppek, apró tüskék könnyíthetik meg. Vázuk mindig üvegszerű, a tömegcsökkenés végett többnyire nagy likacsokkal. A planktoni foraminiferák nagy része függőleges irányú mozgást végez, éjszaka fölemelkedik, nap- pal a mélybe süllyed. A partközeli vizekben viszonylag ritkák, mert nehezen viselik el a sekélyten- geri környezetet. A planktoni foraminiferák elterjedése függ a hőmérséklett ől, ezért a különböző földrajzi szélességnek és a tengeráramoknak, valamint a vízmélységnek megfelelően változhat a falvastagság, a felcsavarodás iránya, a likacsok mérete és sűrűsége, valamint a váz fi nomszerkezete. Ugyanannak a fajnak nagyobb vízmélységben élő példányai vastagabb és kevésbé likacsos vázat választanak el. Annak ellenére, hogy a foraminiferák ősi, alacsony szinten megrekedt szervezetcsoporthoz tartoznak, formagazdagságuk és változatos életmódjuk alapján kétségtelen, hogy korántsem tartoznak egyszerű, még kevésbé elöregedett törzsfejlődési ághoz. Igaz ugyan, hogy látszólag később jelentek meg, mint az első prekambriumi többsejtűek. Biztos maradványaikat csak a kambriumtól ismerjük. Ebben azonban szerepet játszhatott az a körülmény is, hogy az ősi foraminiferák pszeudo- kitines hártyája csak kivételes körülmények között maradhatott fenn. A kambriumban a pszeudoki- tines vázak mellett már megjelentek az első agglutinált vázú alakok is. Az ordovíciumban jelentek meg, és a devonban váltak uralkodóvá a mészvázas, mikroszemcsés falszerkezetű formák. A kar- bonra nagyforaminiferák felvirágzása jellemző. A paleozoikum végén kőzetalkotó mennyiségben népesített ék be az egykori Egyenlítő körüli világtengereket a zabszem vagy borsszem nagyságú nagyforaminiferák. A paleozoikum végén ezek nyomtalanul kipusztultak. Az üvegszerű vázú alakok első képviselői a permben jelentek meg, a nagyforaminiferák kihalása után átvett ék az uralmat az agglutinált és a tömött vázú csoportok fölött . A foraminiferák törzsfejlődésében további jelentős lépés a juraidőszak során következett be, amikor a planktoni foraminiferák a bentoszi formáktól különültek el. Elgondolkoztató, hogy a foraminiferák több mint 380 millió éven át a tengerfenéken
9 tartózkodtak, és csak ezután tudtak alkalmazkodni a lebegő életmódhoz! A krétában és az eocén a nagyforaminiferák második virágkora. Ezek a csoportok azonban már nem a mikroszemcsések köréből kerültek ki, hanem likacsos vázú, perforált alakokból. A harmadidőszak során a planktoni csoportok jelentősége fokozódott . Egyértelműen azonban nem állíthatjuk azt, hogy a foraminiferák törzsfejlődése a bentosz-élett ől a planktoni élet felé irányult volna. Az üvegszerű váz kétségkívül fejlett séget jelent anyagkihasználás és az együtt élés szempontjából egyaránt. A specializált csoportok azonban mind ez ideig nem tudták kiszorítani az ősi alakokat. Ismerünk olyan agglutinált foraminifera nemzetséget, amely az alsó kambriumtól máig él. A foraminiferák törzsfejlődési tempója nagyon változó. Ennek további jellegzetessége az, hogy a különböző fejlődési ágakon az egymáshoz hasonló vagy egyező alak többször ismétlődik. Az alakhasonlóság (homöomorfi a), részben a külső környezet alakító hatásának tulajdonítható. A foraminiferák elsősorban kőzetalkotók. A bentoszban élő csoportok a sekélytengeri mész- kőképződésben játszanak fontos szerepet. Különösen érvényes ez a nagyforaminiferákra, amelyek- nek vázai gyakran szinte cementálóanyag nélkül halmozódtak fel, többnyire az elhalást követő utólagos szállítódás és összemosódás hatására. Különösen a kontinentális küszöb külső peremén fi gyelhető meg az eredetileg eltérő közösségekben élő foraminiferák (zátonylakó, mélyebb vízi és planktoni csoportok) összemosódása. A nyílt tenger felé haladva a bentosz-alakok üledékképző szerepe csökken, fokozatosan átadják helyüket a planktoni elemeknek, amelyek váza az elhalás után esőszerűen hull a mélyebb óceáni medencékbe. A felületi vizekben köbméterenként átlagosan 1-200 planktoni foraminifera él. A földtörténeti idők során azonban a lehullott vázak koncentrálódnak, keveredve más planktoni szervezetek vázával, több mint 80%-át alkotják a mai óceánok karbonátos üledékeinek. Ezek az üledékek a tengerfenék 35 %-át borítják, bennük a foraminiferák az uralkodók. A planktoni foraminiferák vázvastagsága fajonként és az egyedi fejlődés során is változik., ezért a különböző alakok más-más módon állhatnak ellen a tengervíz oldó hatásának. A biológiai és kémiai tényezők eredményeként a mély tengerben felhalmozott foramninifera vázak ennek megfelelően nem tükrözik a különböző fajok eredeti gyakorisági viszonyait. Mivel a foraminiferák általában szűk környezeti feltételek között élnek, alaki bélyegeik, gya- koriságuk, változékonyságuk, az agglutinált és mészvázú, illetve a bentosz- és a plankton-fajok aránya alapján következtethetünk az egykori tengeri környezetre, az aljzat és az üledékképződés milyenségére, a sótartalom és az oxigén mennyiségére, a pH-ra, a partt ól való távolságra, a hőmér- sékletre és a vízmélységre, valamint az egykori áramlási és áthalmozódási körülményekre. Nem ennyire egyértelmű a foraminiferák korjelző szerepe. Kevés között ük a kozmopolita,
Page 1: PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5: 4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7: 6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 10 and 11: 10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13: 12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15: 14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 16 and 17: 16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19: 18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21: 20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23: 22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25: 24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27: 26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29: 28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31: 30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33: 32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35: 34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37: 36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39: 38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41: 40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43: 42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45: 44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47: 46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49: 48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51: 50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59:
58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61:
60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63:
62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65:
64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67:
66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69:
68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71:
70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73:
72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75:
74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77:
76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79:
78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81:
80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83:
82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85:
84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87:
86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89:
88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91:
90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93:
92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95:
94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97:
96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99:
98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101:
100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103:
102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105:
104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107:
106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109:
108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111:
110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113:
112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115:
114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117:
116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119:
118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121:
120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123:
122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125:
124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127:
126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129:
128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131:
130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133:
132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135:
134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137:
136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139:
138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141:
140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143:
142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?