Paleontológia jegyzet - Gekko

126
ismeretes az Alexornis. Mindkét lelet felső kréta korú.
Ornithurae alosztály
Ebbe az alosztályba fejlett madarak tartoznak
összenőtt medencecsontokkal és lábközépcsontokkal.
A mellkasi bordákon már jelen van a processus unci-
natus. A sternum fejlett volt, kiemelkedő carinával és a
csontok is pneumatikusak voltak.
Az Odontoholcae infraclassisba kúpos fogú,
amphicoel csigolyájú ősmadarak tartoznak. Kézkö-
zépcsontjaik összenőtt ek. Medencecsontjaik hátul sza-
badon álltak. A bordákon volt processus uncinatus.
Legismertebb képviselőjük az 1 m nagyságú Hesperor-
nis (Kansas, felső kréta). Koponyája hosszú és keskeny
volt, a felső állkapcsában fogak voltak. A csigolyák heterocoel típusúak voltak és a faroktájékon nem
nőtt ek össze pygostyllé. Nem volt furculája és a mellső végtag csökevényes volt.
A Neornithes infraclassisba új típusú madarak taroznak, amelyek típikus madárjellegekkel
rendelkeznek. A csoport első képviselői az alsó krétában jelennek meg. Két főrendbe sorolhatók:
Ratitae és Carinatae. Feltehető, hogy a Ratitaek ősi Carinataekből váltak ki.
Hesperornis
A Ratitae-k közé nagytermetű futómadarakat sorolnak, amelyek mellcsontjáról hiányzik a
taraj. A lábak erőteljes felépítésűek, két vagy három szabad ujjal. A pygostyl visszafejlődött , a szim-
metrikus tollak pedig fonalszerűvé váltak. A quadratumnak csak egy proximális ízesülési felülete
van. Feltételezhetően nem képeznek monofi letikus egységet. A struccalakúak (Struthioniformes)
futólábán csak két ujj van (3. és 4.). A középső eocéntól máig élnek. A nandualakúak (Rheiformes)
lába 3 ujjú (2., 3., 4.). Fejüket és nyakukat toll borítja. Dél-Amerikából az alsó eocéntól kezdődően
ismertek. A kazuáralakúak (Casuariiformes) szárnya és farktollai erőteljesen redukáltak. A pliocén-
tól kezdődően ismertek (Ausztrália és a környező szigetvilágból: pl. kazuár és emu). A moaalakú-
ak (Dinornithiformes) rendjébe nagyon nagytermetű futómadarak tartoztak, teljesen redukálódott
szárnnyal, hiányzó felkarcsontt al, keskeny medencével és a lábakon 4 ujjal. Új-Zéland környékén
a felső miocéntól a holocénig éltek (a maorik bevándorlása után pusztultak ki). A Dinornis maxi-
mus magassága elérhett e a 3,6 m-t. A madagaszkáristrucc-alakúak (Aepyornithiformes) rendjébe
csökevényes vállövű, összenőtt medencecsontt ú, lábukon 3 ujjat viselő futómadarak tartoztak. A