Paleontológia jegyzet - Gekko

86
a testüreget. Szívük a hasoldalon helyezkedik el, kikülönült kiválasztó szerveik nincsenek. Himnő-
sek, de ivartalanul (bimbózással) is szaporodnak. A ma élő zsákállatoknak nincs szilárd váza.
A legidősebb zsákállat maradványokat felsőkambriumi rétegekből írták le. Ezek apró, 1-
3 mm átmérőjű foszfát vázú telepeket alkott ak, amelyek közepén egy vagy több központi egyed
helyezkedett el. Az egyes egyedek kamráit járulékos válaszfalak tagolták, kívül tüskeszerű kép-
ződményekkel. Ez utóbbiak kálciumsó tartalmúak, méretük néhány tíz mikrontól – száz mikronig
változhat, alakjuk pedig fajra jellemző. A Micrascidites nemzetség Franciaország eocénjéből, míg a
Permosoma Szicilia permkori rétegeiből ismeretes.
Conodontochordata
Valamennyi képviselőjük kihalt és kizárólag tengeri üledékekből ismeretesek. Testük nem
tartalmaz fosszilizálódásra alkalmas vázrészeket, leszámítva a fogszerű konodontákat. Így a leg-
utóbbi időkig csupán ezek alapján voltak ismeretesek (pl. Idiognathodus, Ozarkodina, Hindeodella).
Ez azonban rendkívül megnehezített e rendszertani besorolásukat (egyesek algáknak, űrbelűeknek,
puhatestűeknek, tapogatókoszorúsoknak, gerinchúrosoknak, páncélos halaknak, stb. gondolták).
A konodonták rendkívül apró képletek (0,2 – 6 mm), amelyek alakjuk szerint lehetnek foglemezek,
egyedül álló fogak, vagy fogsorok. A kambriummal kezdődően a triászig (kb. 570-245 millió év kö-
zött ) fontos rétegtani jelentőséget tulajdonítanak nekik. Különösen tömegesek voltak a ordoviciumi,
devoni és karbon-kori üledékekben. Savas kezeléssel könnyen kiszabadíthatók a bezáró kőzetekből,
sőt át is halmozódhatnak fi atalabb üledékekbe (erre a töredezett ségük, illetve a kopásnyomok alap-
ján lehet következtetni). Gerincesekkel való rokonságuk mellet szól, hogy a konodonták anyaga a
mészapatit (kálcium-foszfát), amely több rétegű és a növekedés során az újabb réteg kívülről ra-
kodott rá a fog korábbi felületére. Mivel a fogképleteken rendszerint kopásnyomok nincsenek, így
feltételezhető hogy ezeknek csak közvetett szerepe lehetett a táplálékszerzésben.
Több sikertelen bejelentés után 1982-ben Briggsnek és munkatársainak sikerült találni és re-
konstruálni egy konodonta állatot. A Clydagnathus mintegy 40 mm hosszú, féregszerű, konodonta
készülékkel ellátott állat volt. Ez utóbbi a fej tájékán helyezkedett el és két egymásba illeszkedő rész-
ből állt. Törzstájéka szelvényezett volt hasonlóan a fejgerinchúrosokhoz és a gerincesekhez. Fenti
jellegeik miatt a Conodontachordata-kat egyes szerzők egyenesen gerinceseknek tartják.