Paleontológia jegyzet - Gekko

104
kúszója volt, akárcsak a halaknak. A kopoltyúfedőt apró bőrcsontok fedték. Az agykoponya még két
részből állt. A hátsó és felső részén a csontban érzékelő-csatorna húzódott és az alsó nyakszirtcsonti
részen tágas üreg volt a gerinchúr befogadására. A fogak dentinje labirintusszerűen meggyűrődött .
A csigolyák felépítése is hasonló volt a bojtosúszójúakéhoz. Ezzel szemben kétéltű jellegnek számít
a vállöv és a medenceöv fejlett sége, a sztilopod vízszintes- és a zeugopod függőleges helyzete. Az
autopod-on az ujjak száma 5 volt (ősi Tetrapoda jelleg). A koponyacsontok száma csökkenő tenden-
ciát mutatott és a koponya hátsó részén jelen volt a két fülbemetszés, amelyet az állat életében dob-
hártyaszerű képződmény zárt le. A külső és belső orrnyílások a fej elülső részén egymáshoz közel
helyezkedtek el. Az agykoponya erősen elcsontosodott és csak egy ízületi bütyökkel kapcsolódott
a nyakcsigolyához. Csigolyáik három részből épültek fel: az intercentrum fejlett volt, amely oldalt
és alulról körülvett e a gerinchúrt, míg a pleurocentrum meglehetősen fejletlen. Mindkét rész a ne-
urocentrumot támasztott a alulról. A halakra jellemző oldalvonal és az erős farokúszó megléte arra
utal, hogy az Ichtyostega életének nagy részét a vízben töltött e. A csigolyák ízesűlési módja lehetővé
tett e, hogy testének kígyózó mozgásával ússzon és apró halakra vadásszon. A vizek kiszáradásakor
elhagyta addigi élőhelyét és új vízzel borított helyeket keresett fel. Az Ichtyostega példányait Grön-
land felsődevon vöröshomokkő sorozatából ismerjük.
Az Aïstopoda rend képviselői a karbonból és az alsó permből ismertek (Észak-Amerika, Eu-
rópa), kígyószerű állatok voltak (50 cm – 1 m), mintegy 230 csigolyából állott a testük. Nem volt sem
végtagjuk sem függesztőövük. A Phlegethontia (felső karbon, Csehország) koponyája könnyű felépí-
tésű volt, míg a csigolyáin az idegívszárak teljesen egybeforrtak a centrummal (holoszpondyle). Az
Aïstopoda-k feltehetően másodlagosan veszített ék el a végtagjaikat.
A Nectridea rend képviselői kizárólag vízi környezetben éltek (felső karbon és perm). Sok
közülük gőtére emlékeztet, hosszú farokkal, amelyet úszásra használtak. A Diplocaulus és a Dip-
loceraspis Oklahoma és Texas alsó perm rétegeiből ismeretes. Koponyájuk hátsó része erőteljesen
elszélesedett és szarvszerű képződményben végződött (ez a squamosum és a tabulare kinövéséből
alakult). Az idősebb példányokon ezek jóval nagyobbak voltak.
A Microsauria rend képviselői az egyik leggyakoribb felső karbon - alsó perm csoportnak számítot-
tak. Főleg szárazföldiek voltak. A Tuditanus (felső karbon, Ohio) jellegzetesen szárazföldi, gyíkszerű
állat volt, erőteljes végtagokkal és koponyával. Rövid fogaival könnyen szétmorzsolta a rovarok,
pókok, százlábúak külső vázát. Ezzel szemben a Microbrachis nemzetség (felső karbon, Csehország)
másodlagosan vízi állat lehetett . Teste megnyúlt, végtagjai erősen csökevényesek voltak.
A Temnospondyli rend a legfontosabb karbonkori csoportnak számít, amely az alsó krétá-