Paleontológia jegyzet - Gekko

30
keresztmetszetben háromszögletű, és enyhén ívelt volt. A szájadékot itt is fedőlemez zárta le. A váz
és a szájfedő érintkezési pontjánál két görbült függelék nyúlt ki, akkor is, amikor az állat teljesen
visszahúzódott a lakókamrájába. Belül a váz kamrákra tagolódhatott . Kívülről a vázat változatos
bordák vagy erős növedékvonalak díszített ék.
A hyoliták a kambriumban jelentek meg
és a permben haltak ki. Sekélytengeri szerve-
zetek lehett ek, amelyek valószínűleg a tenger-
fenéken lassan mozogtak, vagy esetleg a mai
tengeri pillangókhoz hasonlóan lebegtek. Ma-
radványaik előkerültek a kanadai Burgess-palából, a kinai Chengjiangból és Grönlandról is.
Cserepeshéjúak
A cserepeshéjúak (Polyplacophora osztály) közel állnak a maradványcsigákhoz, de nem
egyetlen pajzsszerű héj védi az állatot a háti oldalról, hanem hét vagy nyolc. Az állat felülnézetben
elliptikus körvonalú. A fej kicsi szemek és tapogatók nélkül. A láb és a köpeny között levő mély
köpenycsatornában hosszirányban ismétlődnek az egyszerű fésűskopoltyúpárok. Radulájuk fejlett
és a csigákéra emlékeztet. Idegrendszerük az előbelet körülvevő garatideggyűrűből és két pár hos-
szanti idegtörzsből áll. Érzékszerveik a háti oldalon elszórt héjszemek, amelyek száma elérheti a 10
000-et. Ennek megfelelően héjuk likacsos.
A mai cserepeshéjúak háti leme-
zei cserépszerűen részben fedik egymást
és mozgathatók. Veszély esetén az áram-
vonal alakú állat összecsavarodva véde-
kezhet a hullámverés vagy a ragadozók
ellen.
A legidősebb, felsőkambriumi cse-
repeshéjúak lemezei kúp alakúak voltak,
és nem fedték egymást. Jelenleg mintegy
500 fajuk él, minden mélységű tengerben
megtalálhatók, elsősorban azonban szi-
lárd sziklákon élnek, ahol általában hely-
Egy hyolitha rekonstrukciója (Mus és Bergström nyomán)
Cerepeshéjúak (Ischnochiton) felülnézetben