Paleontológia jegyzet - Gekko

41
ház belső falával a kamravarratvonal (sutúra). A kamravarratvonal egyedi fejlődése utal az egykori
törzsfejlődési folyamatokra. Különösen az ammoniteszeknél van fontos szerepe a kamravarratvo-
nalnak, hiszen itt a ház alakja és díszítése a törzsfejlődés során sokszor ismétlődik. A tényleges
rendszertani különbség feltárására a kamravarratvonal vizsgálata a legalkalmasabb. A kamravar-
ratvonal az ősi alakoknál egyszerű, amikor azonban a ház felcsavarodik, a szeptum felülete, különö-
sen a peremi része meghajlik, hullámos vonalat ír le. A kamravarratvonal lakókamra felé eső részét
nyeregnek (szella), hátrafelé irányuló részét lóbusnak nevezzük. A hullámos peremnek megfelelően
váltják egymást a nyergek és lóbusok. A nyergek általában lekerekített ek, a lóbusok kihegyesedők.
Elsősorban a lóbusok, de a nyergek is további apróbb, csipkeszerű elemekre tagolódhatnak. A ló-
busok közül kett ő a szimmetriasíkban van. Az ősi, de ma is élő külsővázas fejlábúaknál, a Nautilus-
féléknél a lóbavonal egyszerű, a fejlett , de kihalt ammoniteszeknél a lóbavonal az egyedi fejlődés
és a törzsfejlődés során fokozatosan bonyolódik. Különösen fontos az ammoniteszeknél az első és
második gázkamra közti szeptum kamravarratvonala (primer sutúra). Ez az ősi ammoniteszeknél
külső, oldalsó és belső lóbusból áll, valamint két nyeregből, a külső és a belső nyeregből. Ezt az egy-
szerű lóbavonalat (protolóbus) trilobátnak nevezzük a három lóbus alapján. A teljes varratvonalon
valójában négy lóba van, hiszen a kétoldali részarányosságnak megfelelően mindkét oldalon van
egy-egy laterális lóbus. Éppen a részarányosság miatt elég, ha csak a kamravarratvonal egyik felét
vizsgáljuk.
Az ammoniteszeknél általános jelenség, hogy a kamravarratvonal mindinkább bonyolódik,
amint az embrionális kamrától a lakókamra irányába haladunk. Az embrionális kamrát a szifó köti
össze a lakókamrával. A szifó véredényszerű szövetből áll, amely hosszú, megnyúlt csőben húzó-
dik. A szifó valamennyi kamrán végighúzódik, érintve minden szeptumot. A szifó és a szeptum
találkozásánál alakul ki a szifótölcsér, ami előre- vagy hátrafelé irányulhat. Mindig a kamrák közép-
ső részén, tehát a fragmokónusz tengelyében helyezkedik el a szifó a Nautilusféléknél, és mindig
peremi helyzetű az ammoniteszeknél.
Az ammoniteszek szifója mindig keskeny, henger alakú. Ezzel szemben a Nautilusfélék őse-
in nagyon változatos lehet a szifó felépítése, amely gyakran széles és benne különböző vázelemeket
találunk, lemezeket, tölcséreket, gyűrűszerű elemeket.
A ház elülső, kamrázatlan és előrefelé nyitott része a lakókamra. Ennek a hosszúsága fél kanyaru-
latt ól másfél kanyarulatig változik. Gyakran a végleges lakókamra eltér a növekedő állat korábbi
lakókamráitól. Az eltérés jelzi a növekedés lezárulását.
A lakókamra szájadéka az apertúra, a szájadékperem a perisztóma. A perisztóma lehet egy-