Paleontológia jegyzet - Gekko

90
az ülőcsont (iszkium) és a szeméremcsont (pubisz). A szabad végtag proximálisan a sztilopod-al
kapcsolódik a függesztőövhöz. A középső elemek alkotják a zeugopod-ot, míg a disztális részt au-
topod-nak nevezzük. A végtagcsontok száma a törzstől távolodva nő. Az elülső végtag csontjai a
felkarcsont (humerusz), az alkarcsontok (orsócsont – rádiusz és singcsont – ulna), és a kéz csontjai
(kéztő – karpusz, kézközép – metakarpusz, ujjpercek – digiti). A hátsó végtagon megkülönböztetjük
a combcsontot (femur), a lábszárcsontokat (sípcsont – tibia, szárkapocs – fi bula) és a lábcsontokat
(lábtő – tarzusz, lábközép – metatarzusz, és ujjpercek – digiti).
A gerincesek ivarosan szaporodnak és szabadon mozgó életmódot folytatnak. Táplálkozás-
módjuk rendkívül változatos és a sokirányú alkalmazkodás eredményeként eljutott ak a bioszféra
legkülönfélébb élőhelyeire is, az óceáni árkoktól a sivatagokig, vagy a legzordabb éghajlatú vidéke-
kig.
A gerincesek rendszere
A gerincesek altörzsébe több osztály tartozik: az Állkapocsnélküliek (Agnatha), a Porcos halak
(Chondrichtyes), a páncélozott halak (Placodermi), az akantodik (Acanthodii), a Csontos halak (Os-
teichtyes), a kétéltűek (Amphibia), a hüllők (Reptilia), a madarak (Aves) és az emlősök (Mammalia).
Agnatha (Állkapocsnélküliek)
Az állkapocsnélküliek általános jellemzője, egész életük során megőrzik a gerinchúrt. Az
állkapocs még nem alakult ki az első kopoltyú ívekből és a kopoltyúívek kivülről támasztják meg a
kopoltyúkat (ezek száma általában 6-14).
A ma élő állkapocsnélküliek szája kör alakú (Cyclostomata). Egyetlen középső orrnyílásuk
van, ugyanakkor nincs páros úszójuk, sem fosszilizálódásra alkalmas szilárd vázuk. Két csoportju-
kat ismerjük a nyálkahalakat (Myxinoidea) és az ingolákat (Petromyzonoidea). Páros úszóik egyálta-
lán nincsenek, a páratlanok pedig a szimmetria síkban fekszenek. A nyálkahalak tengeri élősködők:
testük megnyúlt angolnaszerű, orrüregük a garatt al van kapcsolatban. Az ingolák tengerekben és
édesvízekben egyaránt előfordulhatnak, ahol ragadozó életmódot folytatnak. Az ő testük is henge-
res. Egyedfejlődésük során az agyalapi mirigy (hipofízis) a háti oldalra kerül és a szemek elé tolódik
és kapcsolatba kerül az orrüreggel. Az orrüreg ugyanakkor nincs kapcsolatban a garatt al. Hátúszó-
juk sokkal fejlett ebb mint a nyálkahalaké. Fosszilis lenyomataikat a karbonból ismerjük.