Paleontológia jegyzet - Gekko

60
rakódhat le, vagy teljesen elmeszesedhet, ami megkönnyíti a fosszilizálódást. Kevés kivételtől elte-
kintve a rákok ivarosan szaporodnak, bár vannak köztük hímnősek is (kacslábú rákok) és előfordul-
hat megtermékenyítés nélküli szűznemzés (partenogenezis) is. Jellemző lárvájuk a naupliusz. Tojás-
dad alakú, szelvényezetlen testű lárva, három pár függelékkel (antennula, antenna, mandibula) és
egyetlen, középső szemmel. Az egyedi fejlődés során a kinőtt páncéltól vedléssel szabadulnak meg
a rákok. Többségük mindenevő vagy ragadozó, bár vannak köztük szuszpenziószűrők és iszappal
táplálkozók is. A növényevők tengerifüvet legelnek, vagy apró növényi szervezetekkel, főleg kova-
moszatokkal táplálkoznak. Különösen lárváik és az úszó, lebegő életmódot folytató rákok rendkí-
vül fontosak a tenger élelemláncának fenntartásában.
A rákok döntő többsége tengeri, kis részük édesvízi, kivételesen szárazföldi. Kopoltyúval
(branchia) lélegeznek, ezért nevük Branchiata. A szárazföldiek lélegzését a kopoltyú módosulása
teszi lehetővé. A rákok az alsókambriumtól máig élnek. Az elmeszesedésnek megfelelően változik
a rákok földtani jelentősége. 8 osztályuk közül tulajdonképpen csak egynek van környezetjelző és
korjelző jelentősége, a kagylósrákoknak. Nem ritkák azonban a hazai harmadidőszaki rétegekben a
kacslábú és tízlábú rákok maradványai sem, ezért röviden ezekkel is foglalkozunk.
Kagylósrákok (Ostracoda)
Nevüket két oldalsó teknőjükről kapták, amelyek nagyon hasonlítanak a kagylók teknőjéhez,
de általában mikroszkopikus kicsinységűek (0,2-25 mm). A két teknő módosult karapax, háti részen
rugalmas sarokpánt (ligamentum) feszíti szét. Akárcsak a kagylóknál, záróizmok biztosítják a zá-
rást, amelyek nyoma heg alakjában látható a teknő belső oldalán. A két teknő körvonala többnyire
ovális, háti záras peremmel, amelyen fogak és fogmedrek lehetnek. Gyakran a két teknő különböző
méretű, és a nagyobb átfedi a kisebbet. A teknők felülete sima, szemcsés, csomós, tüskés, bordás,
hálózatos, árkolt stb. lehet.
A teknők felépítése kétrétegű. A külső lemez három, kitinhártyával összeragasztott kalcitré-
tegből áll. A pelágikus alakoknál a meszes külső réteg hiányozhat. A belső lemeznek csak a pereme
meszesedik el (duplikátum). A maiak teknőjén színes kitinburok van, ami a fosszilizálódáskor meg-
semmisül.
A kagylósrákok csaknem kivétel nélkül vízben élő, világszerte elterjedt alsórendű rákok.
Túlnyomó többségük a sekélytengerben fenéken mászó életmódot folytat, de vannak köztük úszó
alakok is. Egyes csoportjaik sikerrel alkalmazkodtak a csökkentsósvízi és édesvízi környezethez. A
szárazföldön nemcsak a tavakban és a mocsarakban élnek, hanem megtalálhatók a föld alatt i víz-