Paleontológia jegyzet - Gekko

66
oszlopos, fonalas vagy szabálytalanul összehalmozott kristályokból á11. Az aragonit váz fonalas
szerkezetű.
A legtöbb mohaállat hímnős. A petét és a spermát ugyanaz a zooid termeli, az állat cisztí-
diumában megy végbe a megtermékenyülés. A trochophorára emlékeztető lárva azután elhagyja
a telepet, csillóival több héten át úszik-sodródik a vízben. Alkalmas aljzatra érve megkezdődik az
átalakulás, és az első zooidból bimbózással kialakul az új telep.
A mohaállatok a vízben lebegő táplálékot tapogatóik csillóival gyűjtik össze. Főleg kovamo-
szatokat fogyasztanak, vagy férgek, csigák, rákok apró lárváit.
A legtöbb Bryozoa sekélytengeri. A maiak legnagyobb populációsűrűsége 20-80 m mélység
között van, bár akadnak köztük mélytengeriek (6000 m) is. Kedvelik a tiszta, 6-7 pH-jú tengervizet
és a vízáramot. Egyesek alkalmazkodtak az erősebb hullámveréshez vagy a teljesen nyugodt víz-
hez. Vannak olyan fajok, amelyeknek telepalakja aszerint változik, hogy nyugodt vagy erősebben
mozgatott vízben élnek. Minden szilárd, víz alatt i felszín alkalmas lehet megtelepülésükre, mégis
nagyobb számban találjuk őket a sziklás aljzaton, algákon vagy a gerinctelenek vázain. Kivételesen
vannak a mészvázúak közt is olyanok, amelyek elviselik a csökkentsósvizet.
Néhány bizonytalan lelett ől eltekintve a mohaállatok az ordovíciumtól élnek, a devonban
már nagyon gyakoriak voltak. A paleozoikum végén a bryozoák nagy része kihalt, az új típusú ala-
kok a jurától indultak fejlődésnek.
A bryozoák inkább mint kőzetalkotók és környezetjelzők játszanak fontosabb földtani sze-
repet, mintsem korjelzőkként. Helyenként tömegesen halmozódhatnak fel a vázaik. Dél-Ausztrália
közelében a sekélytengeri homok 85%-ban tartalmaz bryozoa-törmeléket, a Perzsa-öbölben pedig
egyetlen bekérgező faj 20 cm vastag lencséket alkot az üledékben.
A fosszilis Bryozoa-fajok többsége karbonátos kőzetekből került elő: mészkőből, márgából,
ritkábban durva törmelékes kőzetekből vagy palákból.(pl.”bryozoás márga”).
A fosszilis mohaállatokból következtethetünk az egykori sekélytengeri környezetre. A tömött
és bekérgező csoportok erősebb vízmozgásra utalnak. A fi nom, csöves, lemezes felépítésű telepek
esetleg tengeri növényeket kérgeztek be, és egészen sekély tengerben éltek. A nem bekérgező alakok
esetében gyakori, hogy a telep a végleges beágyazódás előtt felmorzsolódik. A Bryozoa-töredékeket
a zoéciumok elrendeződése, az apertúrák alakja és a sejtfalak szemcsés szerkezete alapján különít-
hetjük el a többi mészvázú telepes szervezetek (pl. korallok) vázaitól. Tanulmányozásuk tehát mik-
roszkópos és vékonycsiszolatos vizsgálatot igényel. Annak ellenére, hogy a Bryozoa-telepek szabad
szemmel is jól láthatók, sőt egyesek közülük mint vezérkövületek felismerhetők, mégis inkább a