Paleontológia jegyzet - Gekko

20
ban fokozatosan alakul ki a növekedés során. A planulából kialakult korall vagy magános marad,
vagy ivartalanul szaporodik tovább. A telep ivartalan szaporodás eredménye, aminek leggyakoribb
módja a bimbózás. Az ősi csoportoknál a bimbózás során az új egyedek a tapogatókoszorún kívül
keletkeznek, és az új korall ugyanolyan alaki és szerkezetű felépítésű, mint a szülőegyed. Ilyenkor a
korallitok jól elhatárolhatók egymástól. A fejlett csoportoknál az új egyed a tapogatókoszorún belül
fejlődik, és gyakran teljesen összeolvad a telep többi korallitjával.
A korallok elsősorban a tapogatók segítségével táplálkoznak. A csalánsejtekkel megbénított áldoza-
tot, főleg halakat, begyömöszöli az űrbélbe, ahol a mezentériumok enzimanyagának felhasználásá-
val megy végbe az emésztés. A meg nem emésztett táplálék a szájnyíláson keresztül távozik. Mivel
a táplálékszerzés hatósugara egybeesik a kinyújtott tapogatók szélső körével, a korall táplálékszer-
zéskor szétnyitja a tapogatókat. A telepes korallok kis korallitjai zooplanktonanyagot fogyasztanak,
petéket, apró lárvákat, rákokat stb. Mivel a zooplankton alkonyatkor emelkedik fel a tengerszint
közelébe, ezért a telepes korallok nagy része nappal összecsukja a tapogatóit, csak éjszaka fog hozzá
a táplálékszerzéshez. A zooxanthellák viszont nappal asszimilálnak. A zooxanthellákkal együtt élő
korallok egy része a növényi anyagot is felhasználja, így összetett , növényevő és ragadozó táplálko-
zást folytat.
A korallok mind tengeriek és valamennyien a szesszilis epibentoszba tartoznak. A szilárd
aljzat előfeltétele a megtelepülésnek. Még azok a magános korallok is, amelyek váza a növekedés
során részben besüllyed a lágy iszapba, a megtelepüléskor szilárd üledékszemcsét vagy váztörme-
léket választanak ki a rögzítődéshez. Laza, homokos üledékes kőzetben is találunk telepes koral-
lokat, ezek kagylóteknőkre vagy más szilárd test felületére nőtt ek. A sziklás aljzat megkönnyíti a
zátony kialakulását.
A zátonyalkotó, hermatipikus korallok szövetében zooxanthellák vannak. Mivel a zooxant-
hellák életműködésének előfeltétele a fény, a hermatipikus korallok csak a tenger felső, jól átvilágí-
tott részében élnek. A hermatipikus korallok közt egyaránt találunk magánosokat és telepeseket. A
többi korall, amelynél a szimbiózis hiányzik, ahermatipikus, egészen 6000 m mélységig lehatolhat
a tengerben. Az ahermatipikus korallok közt is vannak telepesek, köztük olyanok, amelyek jelenleg
nagyobb vízmélységben, alacsony hőmérséklet (6,6 °C) mellett , a norvég � ordok közelében alkot-
nak padokat.
A csalánozók prekambriumi, szabadon úszó, medúzaszerű ősöktől származtak, de törzsfej-
lődésük az ivartalan szaporodás és a helyhez kötött életmód felé irányult.
Az első mészvázas korallok az ordovíciumban jelentek meg. A paleozoikumban két korall-