Paleontológia jegyzet - Gekko

22
gyorsabban nő a biomassza. Az összenőtt váz szilárdsága, ellenállása nagyobb, mint a magános
koralloké, és a táplálékszerzés is egyszerűbb a zooplankton felhasználásával.
Földtani szempontból a korallok elsősorban mint kőzetalkotók és környezetjelzők jelentősek.
Korjelző szerepük alárendelt.
Az elágazó telepforma, a gyors növekedés és a korallok üreges vázszerkezete a mészkivá-
lasztás sajátos formájához vezet. A mai zátonyok porozitása akár az 50%-ot is eléri. Ezért ezek, mint
folyékony ásványi nyersanyagot (pl. kőolajat) tároló kőzetek is jelentősek. Természetesen az idők
során a zátony üregei, barlangjai, alagútjai a hullámveréstől felaprózott vázrészek anyagával kitöl-
tődnek, részben utólagosan átalakulnak és az eredeti porozitás is csökken.
A hermatipikus korallok kitűnő környezetjelzők. A zooxanthellák fényigénye miatt ezek
mind sekélytengeriek. A legkedvezőbb számukra a 20 m-nél kisebb vízmélység, a 25°-29°C hőmér-
séklet, a 36%-os sótartalom, a kis vízmozgás és a lassú üledékképződés, valamint a szilárd aljzat.
A földtörténeti múlt korallzátonyai közül egyértelműen a trópusi övben keletkeztek azok, amelyek
mészmoszatokkal együtt fordulnak elő. A mai zátonyok öves elrendeződéséből kiindulva az egy-
kori zátony felépítése is rekonstruálható, a zátonytest illetve algataréj, a külső zátonylejtő és a belső
lagúnarész elkülönítésével. Általában az egykori self peremén vagy magán a selfen foltszerűen el-
szórt zátonyok maradtak meg. A gyűrűszerű atollok, amelyek ma annyira jellemzőek az indopacifi -
kus szigetvilágra, fosszilisan nagyon ritkák.
A korallokat elsősorban a szeptumok fejlődése és szerkezete alapján rendszerezzük. A pa-
leozoós korallok egy részén (Rugosa rend) hat protoszeptum van, azonban a metaszeptumok csak
négy, protoszeptumoktól határolt térségben fejlődnek. A korallok főleg magánosak, fejlett külső
tékával, amely gyakran gyűrűszerű ráncokat visel. Egyesek ezeket nevezik rúgáknak, mások a téka
szeptumok közti, hosszanti kiemelkedéseit. A szeptumok tömött ek, a tabulák általában fejlett ek. A
disszepimentumok gyakran a téka belső peremén fejlett szegélyréteget alkotnak. A rugóza korallok
egyik csoportján a kelyhet a téka pereméhez mozgathatóan ízesülő fedőlemez (operkulum) zárja
le. Az ízesülés helyén a téka pereme egyenes. Ezek a fedőlemezes korallok hirtelen jelentek meg, a
devonban volt a virágkoruk (pl. Calceola). A rugózák közt találunk telepeseket is, az egyes korallitok
vastag tékái azonban egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a telepképződés még fejletlen volt.
A paleozoós korallok másik csoportjába a fenéklemezes korallok (Tabulata rend) tartoznak,
keskeny, általában szeptumtalan csövekben élő kis korallokkal, amelyek a növekedéskor tabulával
zárták le az elhagyott vázrészt.
A mai korallok a Scleractinia rendbe tartoznak. Ezek valószínűleg a rugózáktól származtak,