Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

102 vonalon fejlődnek a tüdőshalaktól és a sú- garas úszójúaktól. A permkori kihalást kö- vetően a triászban tengeri életmódra térnek át. A kréta időszak végén tünnek el a fos- szilis anyagokból. A ma is élő Latimeria élő kövületnek számít. Az eddig leírt mintegy 30 nemzetséget több rendszertani csoport- ba sorolják. A legősibbnek a Coelacantha (Acti- nistia) rend számít, amelybe zömök testű bojtosúszósok tartoznak, háromkaréjos difi cerk farokúszóval, részben másodlagosan elporcosodott koponyával, de belső orrnyílás nélkül. Pikkelyeik vékonyak és a csontos elemek fokozatosan elcsökevényesednek. Az oldalsó fogak csöke- vényesek, vagy hiányoznak. A cölakantákat mindaddig kihaltnak hitt ék, mígnem 1938-ban az Indi- ai-óceánból (Comore szigetek) ki nem fogták első élő példányát. A mintegy másfél méterre megnövő elevenszülő ragadozó hal elsüllyedt korallzátonyok szikláin (150-400 m mélységben) páros úszóira támaszkodva mászik és ott halakra és rákokra vadászik. A Rhipidistia (Osteolepiformes) rendbe valódi belső orrnyílással (choana) rendelkező halak tartoznak. Három orrnyílásuk közül az egyik a test felületéről az orrüregbe vezet, a másik az orrüre- get köti össze a szemüreggel (ez a fejlett gerincesek könnyvezetékének felel meg), míg a harmadik az orrüreget a szájüreggel köti össze. A koána révén az állat akkor is lélegezni túd, ha zsákmányt tart a szájában. Az ősi alakok farokúszója heterocerk típusú volt, míg a fejlett eké difi cerk. A testet rom- busz alakú kozmoid pikkelyek borított ák vékony külső zománcréteggel. A fogak gyűrt szerkezetű dentinje azonos a legősibb kétéltűekével. A ripidiszciák édesvíziek voltak és tüdővel is lélegeztek, akárcsak a tüdőshalak. Az alsó devontól a permig éltek. Az Osteolepis Skócia középső devonjából ismert, míg az Eusthenopteron a felső devonból ismert. Hanyatlásuk kapcsolatba hozható a kétéltűek fokozatos térhódításával, amelyek ugyanabban a mocsarári környezetben éltek és hasonlóan raga- dozó életmódot folytatt ak. Amphibia (Kétéltűek osztálya) A kétéltűek a legősibb szárazföldi gerincesek. Általában jellemzi őket a magzatburok hiánya,
103 átalakulás (metamorfózis) az egyedfejlődés folyamán, a fejlett végtagok és a fejlett medenceöv. A kétéltűeknek nincs magzatburkuk (amnion) ezért Anamniák. A fejlett ebb négylábúak emb- riói a magzatburkon belül fejlődnek, amelyet kívülről meszes tojáshéj véd. A kétéltűeknek nincse- nek tojásaik. Petéiket a vízben, vagy szárazföldön nedves környezetben rakják le. Ezeknek nincs szilárdabb védőburkuk és a petékből kikelő lárvák kopoltyúval lélegeznek. A lárvaállapot végét metamorfózis követi, amikor az állat már tüdővel lélegzik. A vízi környezett ől nem tudnak tehát teljesen elszakadni és a szárazföldi környezethez való alkalmazkodásuk is korlátozott . A mai kétél- tűeknek a bőre nyirkos, amelyen keresztül jelentős oxigéncsere megy végbe. A bőrlégzés nem elsőd- leges, hanem specializálódással kapcsolatos másodlagos bélyeg. Az ősi kétéltűeknek bőrcsontokból kialakuló külső páncélja volt és a bordák fejlett sége is arra utal, hogy a ki- és belégzés is hasonló módon történt, mint a hüllőknél vagy az emlősöknél. A szárazföldi élethez való alkalmazkodás kapcsán a kétéltűeknek fokozott abban kellett le- küzdeni a nehézségi erőt. A hátsó végtagpár megerősödött és a medenceöv csontjai kapcsolatba kerültek a keresztcsigolyákkal. A mellső függesztőöv elvált a koponyától és hátrább tolódott . Az ősi kétéltűek koponyája zárt (sztegális) volt, amelyet csak a páros orrnyílások, a szemnyílások és a szimmetriasíkban fekvő harmadik szem tört át. Az első nyakcsigolyák a többiekhez hasonlóak. A lárvaállapotot kivéve valamennyi kétéltű ragadozó. A kétéltűek a felső devonban váltak külön a bojtosúszójú halaktól. Az ősi típusú kétéltűek vi- rágkora a karbonban és a permben volt és a triásszal ért véget, míg a mai kétéltűek a mezozoikumtól a máig tartó fejlődés eredményei. A karbon folyamán a kétéltűeknek mintegy 20 családja fejlődött ki. A klasszikus rendszer- tan három fejlődési vonalat különít el: a Labyrinthodontia-t (labirintodont fogszerkezet, amely hasonló az Osteolepifor- mes-el, nagyméretű test, összetett csigolyák), a Lepospon- dyli-t (kis testméret, egyszerű fogszerkezet, összeforrt orsó- szerű csigolyák) és a Lissamphibia-t (a modern csoportokat foglalja magába). Batrachomorpha alosztály Az Ichtyostegidae család képviselői lényegében még a Rhipidistiákra emlékeztetnek. E mintegy 1 m hosszú kétél- tűeknek csontos úszósugarakkal merevített heterocerk faro-
Page 1:
PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5:
4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7:
6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9:
8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11:
10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13:
12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15:
14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 16 and 17:
16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19:
18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21:
20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23:
22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25:
24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27:
26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29:
28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31:
30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33:
32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35:
34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37:
36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39:
38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41:
40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43:
42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45:
44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47:
46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49:
48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51:
50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59: 58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61: 60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63: 62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65: 64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67: 66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69: 68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71: 70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73: 72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75: 74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77: 76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79: 78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81: 80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83: 82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85: 84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87: 86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89: 88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91: 90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93: 92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95: 94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97: 96 a többinél. Páros úszói a t
Page 98 and 99: 98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűe
Page 100 and 101: 100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 104 and 105: 104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107: 106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109: 108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111: 110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113: 112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115: 114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117: 116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119: 118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121: 120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123: 122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125: 124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127: 126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129: 128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131: 130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133: 132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135: 134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137: 136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139: 138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141: 140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143: 142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?