Paleontológia jegyzet - Gekko

40
legpontosabb korjelzői a fi atal paleozoós és a mezozoós rétegeknek.
Általános jellemzőik:
- a nagyon magas fokú szervfejlett ség,
- a tölcsér és a karok,
- az U alakú bélcsatorna (fl exió),
- a kamrázott és szifós, elsődleges külső váz,
- a tengeri, ragadozó életmód,
- a gyors törzsfejlődés.
A fejlábúaknak - a valódi cerebralizáció eredményeként - egységes agyuk van, amit porcszö-
vet véd (a gerinces koponya analógja). Látószervük fejlett , méretre pedig legnagyobbak a gerincte-
lenek között .
A fej elülső részén karok (tentákulum) alakultak ki, amelyek elsősorban a zsákmány megra-
gadására szolgálnak. A mai fejlábúaknál a karok száma kivételesen elérheti a 90-et (Nautilus), álta-
lában azonban 10 vagy 8. A karok koszorúszerűen veszik körül a szájnyílást, amelyben két erős, for-
dított papagájcsőrre emlékeztető állkapocs van. Egyes kihalt formáknál az állkapocs elmeszesedett
(Rhyncholith), és ilyenkor megmaradhat fosszilisan is. Az állkapocs mögött , a garatban van a radu-
la. Maga a bélcsatorna U alakú, a köpenyüregbe nyíló végbélnyílás iránya egyezik a szájnyíláséval.
A köpenyüregben vannak a kopoltyúk, amelyek száma az ősi típusnál négy (Tetrabranchiata), a
fejlett eknél kett ő (Dibranchiata). A tölcsér a puhatestűek lábából módosult mozgásszerv, aminek az
elkeskenyülő része a köpenyüregből kifelé irányul.
Vannak külsővázas, belsővázas és váz nélküli fejlábúak. A külső váz, a csigákéhoz hasonló-
an, egyetlen elemből áll, a házból, amely általában nem spirálisan felcsavart, hanem egyenes, vagy
leggyakrabban egy síkban felcsavarodott . A felcsavarodásnál az utolsó kanyarulat többnyire csak
részben burkolja be a korábbi kanyarulatokat. Az utolsó kanyarulatt ól szabadon hagyott , korábbi
kanyarulatok kívülről is látható része a köldök. A köldök lehet tág, ilyenkor a ház evolút, és lehet
szűk, amikor is a ház involút. A kanyarulatok lehetnek oldalirányban lapított ak (komprimált) vagy
nyomott ak (deprimált). A szűk köldökű, komprimált ház diszkoszra emlékeztet, a tág köldökű pe-
dig tekercshez hasonlít.
Az embrionális első kamra a protokonch. Ezután következnek az egymástól kamraválasz-
falakkal (szeptum) elválasztott kamrák (fragmokónusz) és végül az utolsó kamra, a lakókamra. Az
állat mindig csak a lakókamrát lakja. A szeptumok vagy előre domborulnak a lakókamra irányá-
ba, vagy hátrafelé, az embrionális kamra irányába. A szeptumok peremének érintkezési vonala a