Paleontológia jegyzet - Gekko

állapotban felválthatja az úszó vagy tengerfenéken mászó életmód.
A mai tengeri liliomok apró lebegő szervezetekkel táplálkoznak: kovamoszatokkal, forami-
niferákkal, radioláriákkal, rákok lárváival stb. A táplálékot a karok függelékeivel szűrik ki a tenger-
vízből, és a függelékek mérgező anyagával bontják meg apró áldozataikat. A karokon végighúzódó
ambulakrális csatornák mentén jut a táplálék a szájnyíláshoz. A szabadon mozgó tengeri liliomok
karjaikkal gyűjtik össze a szerves törmelékanyagot.
Mivel a lárvák a szülők közelében települnek meg, a tengeri liliomok általában sűrűn egymás
mellett élnek. Ilyen értelemben szokás “krinoidea-erdőkről” beszélni. Az egykori krinoidea-erdők
“koronaszintje” akár 20 m magasan is lehetett a tengerfenéktől!
A mai tengeri liliomok a sekély, meleg, tiszta, nyugodt vizű, oxigénben gazdag tengerrésze-
ket kedvelik, elsősorban a korallzátonyok lagúnáit. Egyesek megtalálhatók a mélytengeri árkokban
(9700 m mélységben) is. Többségük a sziklás, egyenetlen aljzaton él, ahol könnyebben megtapadhat
a kapaszkodókacsokkal. A cementálók kemény felszínen élnek, de elágazó gyökerükkel meg tud-
nak tapadni a lágy iszapban is. A kihalt krinoideák között találunk uszadékfára tapadt, pszeudop-
lanktoni életmódot folytató (Holzmaden, alsójura) és pelágikus, lebegő-úszó alakokat (Solnhofen,
felsőjura).
A kambriumi Burgess-palából újabban leírt krinoidea-leletek pontos rendszertani helye bi-
zonytalan. Első biztos képviselőiket az ordovíciumból ismerjük. A legidősebbeknek monociklikus
kelyhük volt, négy radiáliával és négy karral. A szilurban a tengeri liliomok gyakoribbá váltak, a
karbonban érték el virágkorukat. A perm/triász határon rohamosan megfogyatkozott a számuk,
és négy alosztályuk közül három kihalt. A mezozoikumban gyakoribbak lett ek, anélkül, hogy régi
jelentőségüket visszanyerték volna. A krinoideák törzsfejlődése a szabályos ötsugaras szimmetria
elnyerésére irányult, el nem meszesedő kehelyfedővel és a radiáliákhoz mozgathatóan ízesülő ka-
rokkal.
Krinoidea bioapatit a paleozoós és mezozoós üledékes kőzetsorokban gyakori. A krinoideás
mészkövek vastagságából és nagy vízszintes elterjedéséből ítélve az egykori “krinoidea-erdőben”
ezer billió számra élhett ek tengeri liliomok. A krinoideás mészkövek egyértelműen tengeri környe-
zetre utalnak, elsősorban sekélytengerre, zátony vagy más, erősebb vízmozgással jellemzett terület
közelségére, ahol a váz felmorzsolódott . A krinoideák ott éltek, ahol megmaradt a gyökerük vagy
a cementáló talpkorongjuk. Előfordulhat, hogy az elhalt állat az elhalás után összefüggően meg-
marad. Ez esetben a vízmozgás nagyon jelentéktelen lehetett , az üledékképződés viszont gyorsan
ment végbe. Gyakoribb az az eset, amikor a nyugodt vizű élethelyen élő állatok vázát az erősebb
77