Paleontológia jegyzet - Gekko

78
viharoktól felkorbácsolt tenger elsodorja
a tenger alatt i hátságokra, a súlyosabb
kelyhek pedig az eredeti élethely köze-
lében, a lejtő alján maradnak. A vízmoz-
gás hatására a nyél- és karízek szétesnek,
kémiai illetve fi zikai változáson mennek
át. A vázból kioldódik a szerves anyag, és
nehezebb anyagokkal (agyag, mésziszap,
vaskiválás) helyett esítődhet. Ezzel egy
időben az egymáshoz ütődő vázelemek
koptatódnak. A feldolgozott krinoidea-
törmelék nyugodtabb vizű medenceré-
szekben vagy sziklahasadékokban hal-
mozódik fel, de az eredeti élethelytől
mindenképpen eltérő környezetben. A
gyökér-, kehely- és nyélmaradványok le-
rakódási helyéből és megtartási állapotá-
ból következtethetünk az egykori tenger
Eucalyptocrinites tengeri liliom egy csigaházzal (szilur)
alatt i térszíni viszonyokra és a vízmozgás fokára. A krinoideás mészkőben sok esetben megfi gyelhe-
tő a keresztrétegezett ség, vagy magának a krinoideás közbetelepülésnek lencse-, illetve dűneszerű
alakja, ami egyértelműen utal az egykori szállítódásra és a vízmozgásra.
A paleozoós krinoideák között találunk korjelzőket. A tengeri liliomokat a kehely táblasora-
inak száma, a kehelyfedő felépítése, a karok tábláinak elrendeződése stb. alapján rendszerezzük.
5300 fajuk közül jelenleg 540 él. A mezozoós krinoideák közül a leggyakoribb a Pentacrinus nemzet-
ség volt. Nevét ötszögletes nyeléről kapta. A nyéltagok ízesülési felületén ót, sziromszerű bemélyü-
lés van, rovátkolt peremmel. A nyélen gyakoriak a kapaszkodókacsok, amelyek helyett esített ék a
gyökeret. A Pentacrinus gyakran tapadt uszadékfára, és amikor a törzs a megterheléstől lesüllyedt, a
mozdulatlan vizű, elzárt medencerészben (Holzmaden, alsójura) a váz nem esett szét, hanem teljes
épségben maradt meg. Ezeket a leleteket nézve, érthető, hogy a krinoideákat először megkövesült nö-
vényeknek hitt ék. Jellemző genusaik: Ctenocrinus (devon), Cupressocrinus (devon), Encrinus (triász).