07.02.2013 Views

Paleontológia jegyzet - Gekko

Paleontológia jegyzet - Gekko

Paleontológia jegyzet - Gekko

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

7<br />

rője elérheti a 110 mm-t. Feltűnő a foraminiferák alakgazdagsága is. Eddig több mint 50000 forami-<br />

nifera-fajt írtak le.<br />

A foraminiferák körében gyakori a kétalakúság, a dimorfi zmus, amikor egy fajhoz különbö-<br />

ző alakú nemzedékek tartoznak. E jelenség megértéséhez ismernünk kell a foraminiferák szapo-<br />

rodási ciklusát, a nemzedékváltakozást. A foraminiferák életciklusa két jól elkülönített szakaszból<br />

áll. A haploid nemzedékhez (gamonta) egyszeres kromoszómaszámú gaméták tartoznak. A fi atal<br />

haploidok egy sejtmagú egyedek, amelyek a növekedés során sok sejtmagúvá fejlődnek, és számos,<br />

egyforma, ostoros ivarsejtet (izogaméta) hoznak létre. Az ivarsejtek, miután az anyaállatot elhagy-<br />

ták, véglegesen egyesülnek. A kopuláció útján létrejön a megtermékenyített sejt, a zigóta, amely már<br />

kétszeres kromoszómaszámú, tehát a diploid nemzedékhez tartozik. A zigótából alakul ki a haplo-<br />

id gamétákat újból létrehozó sporobionta (schizonta). A sporobionta növekedése során a sejtmag<br />

először mitotikusan, majd érett állapotban meiotikusan osztódik és a sporobionta sporogóniummá<br />

válik. A sporogóniumból kirajzással távoznak a gaméták.<br />

Őslénytani szempontból a foraminiferák nemzedékváltása azért jelentős, mert a haploid és<br />

diploid nemzedékek váza eltér egymástól. A haploid gaméták kezdőkamrája nagy, maga a váz álta-<br />

lában kicsiny. Ezeket makroszférás nemzedéknek hívjuk. Az ivaros, diploid sporobionta kezdőkam-<br />

rája kicsiny, mikroszférás, a váz viszont nagy lehet (mikroszférás nemzedék) . Ugyanabba a fajba<br />

tehát különböző méretű és különböző kezdőkamrájú alakok tartoznak.<br />

A foraminiferák csaknem kizárólag tengeriek, és csak kevesen élnek közülük a csökkent-<br />

sósvízben vagy az édesvízben. Túlnyomó többségük a bentoszba tartozik, kis részük planktonikus<br />

életmódot folytat. A tengerfenéken élők az árapályövtől a legkülönbözőbb tengermélységig megta-<br />

lálhatók. Többségük sekélytengeri, ahol lassan másznak a tengeri növényeken vagy a homokos üle-<br />

déken. Egyesek cementáló anyaggal rögzítik magukat az aljzathoz. Táplálékukat moszatok, spórák,<br />

lárvák, esetleg apróbb rákok teszik ki.<br />

A mai, bentoszban élő alakok a környezeti változásokra nagyon érzékenyek, ebből adódik<br />

foltszerű elterjedésük. Számos fajuk ezrével lepi el a néhány négyzet-deciméternyi üledékfelületet,<br />

ett ől pár méterre már alig egy-két egyedük él, látszólag ugyanolyan környezetben. Valószínű, hogy<br />

elterjedésüket elsősorban a táplálékviszonyok határozzák meg, de jelentős szerepet játszanak egyéb<br />

abiotikus és biotikus tényezők, különösen az üledék összetétele, az üledékképződés gyorsasága, az<br />

áramlásviszonyok, a fény, a hőmérséklet, a sótartalom, az oxigénmennyiség és a környezetükben élő<br />

egyéb szervezetek gyakorisága. Több megfi gyelés utal arra, hogy a tiszta homok nyújtja számukra<br />

a legkedvezőbb életfeltételeket. A populációk sűrűsége csökken a szilárd vagy iszapos aljzaton.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!