Paleontológia jegyzet - Gekko
Paleontológia jegyzet - Gekko
Paleontológia jegyzet - Gekko
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
7<br />
rője elérheti a 110 mm-t. Feltűnő a foraminiferák alakgazdagsága is. Eddig több mint 50000 forami-<br />
nifera-fajt írtak le.<br />
A foraminiferák körében gyakori a kétalakúság, a dimorfi zmus, amikor egy fajhoz különbö-<br />
ző alakú nemzedékek tartoznak. E jelenség megértéséhez ismernünk kell a foraminiferák szapo-<br />
rodási ciklusát, a nemzedékváltakozást. A foraminiferák életciklusa két jól elkülönített szakaszból<br />
áll. A haploid nemzedékhez (gamonta) egyszeres kromoszómaszámú gaméták tartoznak. A fi atal<br />
haploidok egy sejtmagú egyedek, amelyek a növekedés során sok sejtmagúvá fejlődnek, és számos,<br />
egyforma, ostoros ivarsejtet (izogaméta) hoznak létre. Az ivarsejtek, miután az anyaállatot elhagy-<br />
ták, véglegesen egyesülnek. A kopuláció útján létrejön a megtermékenyített sejt, a zigóta, amely már<br />
kétszeres kromoszómaszámú, tehát a diploid nemzedékhez tartozik. A zigótából alakul ki a haplo-<br />
id gamétákat újból létrehozó sporobionta (schizonta). A sporobionta növekedése során a sejtmag<br />
először mitotikusan, majd érett állapotban meiotikusan osztódik és a sporobionta sporogóniummá<br />
válik. A sporogóniumból kirajzással távoznak a gaméták.<br />
Őslénytani szempontból a foraminiferák nemzedékváltása azért jelentős, mert a haploid és<br />
diploid nemzedékek váza eltér egymástól. A haploid gaméták kezdőkamrája nagy, maga a váz álta-<br />
lában kicsiny. Ezeket makroszférás nemzedéknek hívjuk. Az ivaros, diploid sporobionta kezdőkam-<br />
rája kicsiny, mikroszférás, a váz viszont nagy lehet (mikroszférás nemzedék) . Ugyanabba a fajba<br />
tehát különböző méretű és különböző kezdőkamrájú alakok tartoznak.<br />
A foraminiferák csaknem kizárólag tengeriek, és csak kevesen élnek közülük a csökkent-<br />
sósvízben vagy az édesvízben. Túlnyomó többségük a bentoszba tartozik, kis részük planktonikus<br />
életmódot folytat. A tengerfenéken élők az árapályövtől a legkülönbözőbb tengermélységig megta-<br />
lálhatók. Többségük sekélytengeri, ahol lassan másznak a tengeri növényeken vagy a homokos üle-<br />
déken. Egyesek cementáló anyaggal rögzítik magukat az aljzathoz. Táplálékukat moszatok, spórák,<br />
lárvák, esetleg apróbb rákok teszik ki.<br />
A mai, bentoszban élő alakok a környezeti változásokra nagyon érzékenyek, ebből adódik<br />
foltszerű elterjedésük. Számos fajuk ezrével lepi el a néhány négyzet-deciméternyi üledékfelületet,<br />
ett ől pár méterre már alig egy-két egyedük él, látszólag ugyanolyan környezetben. Valószínű, hogy<br />
elterjedésüket elsősorban a táplálékviszonyok határozzák meg, de jelentős szerepet játszanak egyéb<br />
abiotikus és biotikus tényezők, különösen az üledék összetétele, az üledékképződés gyorsasága, az<br />
áramlásviszonyok, a fény, a hőmérséklet, a sótartalom, az oxigénmennyiség és a környezetükben élő<br />
egyéb szervezetek gyakorisága. Több megfi gyelés utal arra, hogy a tiszta homok nyújtja számukra<br />
a legkedvezőbb életfeltételeket. A populációk sűrűsége csökken a szilárd vagy iszapos aljzaton.