Paleontológia jegyzet - Gekko

Fiatal brachiopoda háti teknő (Argyrotheca) belső felszinének pontozott sága
Rafi nesquina (Ordovicium)
69
tő pontja az összezárt teknőjű
állatnak, ezért egyes Brachio-
poda-csoportok a nyélkilépés
helyét különböző lemezekkel
szűkítik le, vagy teljesen lezár-
ják a nyílást. Ebben az esetben
az állat vagy más úton rögzí-
tődik az aljzathoz (pl. cemen-
tációval) vagy pedig szabadon
fekszik a tengerfenéken.
A kihalt brachiopodák között
akadt olyan is, amelynek a
nyélkilépési helye nem egyetlen
nyílás volt, hanem szitaszerűen likacsos lemez.
Ezek az állatok a kagylók bisszusára emlékez-
tető fonadékokkal rögzített ék magukat az alj-
zathoz, és valószínű, hogy a szétágazó nyél bi-
zonyos mértékben megnövelte az állat szerény
mozgáslehetőségeit. A lágytest csak kis helyet
foglal el a teknőkön belül. A hátsó részen van
a zsigerzacskó a teljes vagy a vakon végződő
bélcsatornával, a szívvel, a köpenybe hatoló vé-
redényekkel és az ivarszervekkel. A mellső rész
tágas köpenyüreg, amelybe a teknők szétnyílásakor behatol a tengervíz. A köpenyüregben van a
lofofór, amelynek alakja és felcsavarodási módja nagyon változatos, de mindig kétoldalian részará-
nyos. A brachiopodák ezekről a tapogatókoszorúkról kapták a “pörgekarú” nevet. A lofofór mindig
belül van a teknőn, csillóival sodorja a táplálékot az állat szájnyílása felé. A köpenyüregen belül a
vízáramlás állandó. A lofofórt elmeszesedő kartámasztó váz erősítheti meg. Mivel a kartámasztó
váz (brachidium) a háti teknőhöz kapcsolódik, a dorzális teknőt brachiálisnak is nevezik. A kartá-
masztó váz egyes csoportoknál a lofofórnak csak a hátsó végét támasztja meg (krura), vagy spirá-
lisan felcsavarodva végig követi a lofofórt, esetleg szalagszerűen hurkot formál, amihez a lofofór
kapcsolódik. A kartámasztó váz fontos rendszertani bélyeg, ami szerencsés esetben a teknő eltávolí-