Paleontológia jegyzet - Gekko

62
Földtani szempontból alárendelt az osztrakódák kőzetalkotó szerepe. Jóllehet mészvázú-
ak, csak alárendelt mennyiségben vesznek részt a mai tengeri karbonátos kőzetek keletkezésében.
Annál inkább értékesek mint környezetjelzők. Mivel kicsinyek és gyakoriak, mikropaleontológi-
ai jelentőségük vetekszik a foraminiferákéval. A foraminiferák azonban, ritka kivételtől eltekintve,
mind tengeriek, az osztrakódák között viszont nagy számban találunk csökkentsósvízi és édesvízi
alakokat. A szakember azonnal el tudja különíteni a különböző sótartalomra jellemző osztrakóda-
faunákat! Ezért jelentősek a hazai mélyfúrásos anyag feldolgozásakor, valamint a kőolaj- és kőszén-
kutatás szempontjából egyaránt. Sok esetben már a teknők alakjából és díszítéséből következtethe-
tünk az egykori környezeti viszonyokra. Az édesvíziek teknői általában díszítetlenek, és ugyanígy
sima héjúak a lágy iszapban vagy a vízinövényeken élő fajok teknői is. A durvaszemcsés üledéke-
ken erősen díszített osztrakódák élnek, ezek teknői rövidebbek, mint az iszaplakókéi. Az üledéken
mászó alakok teknőjének hasi pereme gyakran lapos. A paleozoós alakok között a hosszútüskések
pszeudoplanktoni életmódot folytathatt ak.
Az osztrakódák különösen az ópaleozoikumban és a jurában korjelzők. Annak ellenére, hogy
a ma élő nemzetségek jó része már a felsőkrétában megjelent, egyes üledékgyűjtő medencékben lo-
kális vagy regionális rétegazonosításra felhasználhatók, ebben az értelemben “korjelzők” lehetnek.
Az osztrakódák a Kárpát-medence paleozoós és a mezozoós kőzeteiben is megtalálhatók, igazi je-
lentőségüket azonban a kainozoikumban érték el, amikor elterjedésük alapján nagyon pontosan
lehet rekonstruálni az adott földtani környezet változásait.
A Cypridacea- és Darwinulacea-fajok édesvíziek. A Cytheracea fajok közül egyesek self-tengeri-
ek: sztenohalinok (pl. Cytheropteron – self tenger), mások euryhalinok (Cyprideis), a Cypridina pelági-
kus, Parodoxostoma – vízi növényekre tapadva él, Bythoceratina – batiális öv.
A kacslábú rákok (Cirripedia osztály)
Az osztrakódákhoz hasonlóan az alsórendű rákokhoz tartoznak. Ezeknek csak a szabadon
úszó naupliusz lárvája utal egyértelműen a rákok rokonságára. A felnőtt állat mozdíthatatlanul ránő
az aljzatra, teste leegyszerűsödik. Eltűnik a szelvényezett ség, az összetett szem, az antenna, a szív és
a váltivarúság. Megjelenik viszont a köpeny, amely szilárd mészvázat választ el. A kacslábú rákok
egy részén a mészlemezek az állat elhalása után szétesnek. A tengeri makkoknál a háromszögletű
lemezek összenőve csonka kúp alakú, erős vázat építenek, ez a lágytestet védi. A nyitott felső részt
az állat belülről operkulummal zárja le, ami a fosszilizálódáskor kieshet vagy elpusztulhat. Az állat
6 pár torlábával táplálkozik (“kacslábak”), kiszűrve a vízből a lebegő növényi és állati szervezeteket.