Paleontológia jegyzet - Gekko

pigidium hátsó vége felé haladva csökken a hasadt lábak mérete.
A háti páncél felülete sima, de lehetnek rajta szemcsék, csomók, sőt hosszú tüskék is, amelyek belül
üresek.
A trilobiták külső váza vékony kitinburokból áll, aminek egyes része (háti oldal és a hasi
oldal kis része) átitatódott mészsókkal (kalcit, foszfát). Általában tehát csak a háti rész fosszilizáló-
dott . Maga a szilárd váz vékony, mindössze 0,1-0,5 mm. A legvastagabb a fejrészen, legvékonyabb
a toron. A váz három rétegből épül fel. A külső, vékony, valószínűleg pigmentt artalmú réteg a fe-
lületre merőleges prizmákból áll. Ezen belül van a viszonylag vastag, lemezes szerkezetű középső
réteg, majd az ismét vékony, pigment nélküli belső réteg. A három réteg együtt esen megfelel a mai
ízeltlábúak külső vázában a belső rétegnek (endokutikula). A vázat nagyobb csatornák járhatják át,
amelyeknek nyílásai kilépési helyei lehett ek az érzéksertéknek, amelyek elszórtan borított ák az állat
háti részét.
Egyes trilobiták megőrizték eredeti színezett ségüket. Csokoládébarna foltok vannak rajtuk,
vagy világosabb és sötétebb, legyezőszerűen szétt erülő sávok. A színezett ség ugyanúgy szolgálha-
tott álcázásra, mint szaporodásnál a párválasztás megkönnyítésére.
Jóllehet a trilobiták szaporítószervéről semmi biztosat nem tudunk, és tojásleleteik is bizony-
talanok, a szilárd váz megjelenésétől kezdve jól ismert az egyedfejlődésük, egészen az állat felnőtt é
válásáig. Az első váz (protaszpisz) ízesülés nélküli, egységes pajzs, hosszúsága 0,25-1 mm között
változik, felülete enyhén domború. A protaszpid lárvaállapotot felváltja a meraszpid lárvaállapot,
amelyen a fejpajzs már elkülönül az átmeneti pigidiumtól, és fokozatosan megjelennek a torszelvé-
nyek is, anélkül, hogy számuk elérné a felnőtt állat (holaszpid állapot) szelvényszámát. Valószínű,
hogy a protaszpid állapot egy hétig tartott , a meraszpid egy évnek felelhetett meg, a holaszpid leg-
alább 4 évnek.
A növekedés során az állat vedléssel szabadult meg kinőtt páncéljától. Az új páncél kiala-
kulásáig eltelt idő a tulajdonképpeni növekedés időszaka, amikor az állat leginkább sebezhető. A
vedlés után kialakult páncél mindössze 25-30 μm vastagságú. A vedlések eredményeként a trilobi-
táknak sokkal több páncéljuk van, mint ahány egyed élt, s ez a paleontológus számára kedvező. A
határozásnál azonban messzemenően számolni kell az egyedfejlődés során bekövetkező jelentős
alaki változásokkal.
Akárcsak magukról a trilobitákról, ugyanígy életmódjukról is egyszerre sokat és keveset tu-
dunk. Annak ellenére, hogy hátpáncéljaik az ópaleozoikum leggyakoribb fosszíliái, mindössze 5 faj
hasi oldalának függelékeit ismerjük, amelyek piritt el átitatott vázai nagyon fi nom szemcsés agyag-
53