Paleontológia jegyzet - Gekko

133
gú ragadozó erszényesek tartoztak. A felső krétában jelentek meg és a miocénben érték el virágko-
rukat (a pleisztocénben haltak ki). A Borhyaena (miocén) a hiénára emlékeztetett (dögevő volt), míg
a Thylacosmilus-nak (Argentina, pliocén) hatalmas görbült kardra emlékeztető szemfogai voltak.
Az őserszényesek (Caenolestoidea) alrendjébe tartozó erszényesek alsó metszőfogai (2 db.)
vízszintesen előreirányulnak, míg felül négy kicsi metszőfoguk van. A ma élőknek van epipubis és
processus angularis, de az erszény visszafejlődött (az Andokban élnek). A ma élő Caenolestes egér-
szerű, madarakkal és tojásokkal táplálkozik.
Az erszényes-nyestek (Dasyuroidea) alrendjébe egértől kutya nagyságú polyprotodont foga-
zatú (4/3) erszényesek tartoznak. Ausztrália, Új-Guinea és Tasmánia területén ragadozó és rovarevő
életmódot folytatnak (pl. erszényes farkas – Thylacinus, erszényes hangyász - Myrmecobius, erszé-
nyes vakond – Notoryctes).
A bandikutszerűek (Perameloidea) alrendjébe patkánytól borz nagyságú, polyprotodont áll-
kapcsú erszényesek tartoznak. A mellső végtagok rövidek, a hátsó végtagon a 2.és 3. ujj összenőtt .
Eredetileg rovarevők és ragadozók voltak, de később egy részükből mindenevő lett . Ausztráliában
és a környező szigetvilágban a miocéntól kezdődően máig élnek (az erszényes borz – Perameles,
erszényes nyúl – Thylacomys).
A kenguruszerűek (Phalangeroidea) alrendjébe egértől orrszarvú nagyságú erszényesek tar-
toznak. A metszőfogak száma redukált (3-1), a zápfogak négygumósak, a 2. és 3. ujj összenőtt . A 4. és
5. ujj nagyon fejlett lehet. Általában növényevők, de előfordul között ük mindenevő és ragadozó is.
Főleg Ausztráliában és Új-Guineában élnek. A kúszóerszényesek (pl. a kuszkusz – Phalanger) kismé-
retű fán lakó éjszakai állatok. Zápfogaik tribosphaenoid típusúak. A miocéntól máig élnek. A repü-
lőerszényesek (pl. Petaurus) mellső és hátsó végtagja között kifeszíthető bőrlebeny (patagium) van.
Az erszényes oroszlánoknak (pl. Thylacoleo) massziv koponyája volt. Az elülső zápfogaik secodont
típusúak voltak. A miocéntól a pleisztocénig éltek. A Diprotodontidaek orrszarvú nagyságú óriás
erszényesek voltak, amelyek a miocéntól a pleisztocén végéig éltek. A gyomortartalmuk alapján
sótűrő növényeket fogyasztott ak. A kengurufélék (Macropodidae) mellső végtagja csökevényes, a
hátsó fejlett ugróláb, összenőtt 2. és 3.- és közel egyforma erős 4. és 5. ujjal. Fogképletük az alábbi:
3. 0-1. 1-2. 4.
1. 0. 1-2. 4.
Az alsó állkapocs metszőfoga előreáll, a felsők függőlegesek. A zápfogak keresztmetszete négyzet
alakú. Néhány kivételtől eltekintve kérődző növényevők. A legnagyobb formák (pl. Sthenurus) a
pleisztocénben pusztultak ki. A vombatfélékhez (Phascolomyidae) zömök testű, csökevényes farkú