Paleontológia jegyzet - Gekko

100
ra utal. Mai képviselőik közül megemlíthető az
angolna (Anguilla), a muréna (Muraena), a tarpon
(Megalops).
A Clupeomorpha alosztag (hering alakú-
ak) mintegy 300 aktuális és mintegy 150 kihalt
fajt számlál és az alsó krétától kezdődően ismert.
Úszóhólyagjukat vezeték köti össze a béllel. Ezen-
kívül az úszóhólyag elején két nyúlvány a kopo-
nyáig ér, ahol behatolnak az exoccipitale-ba és a
prooticum-ba (a hallásban is szerepet játszanak).
Mai képviselőik közül megemlíthető a hering
(Clupea), a fatt yúhering (Alosa), a sprotni (Sprat-
tus), a szardinia (Sardina).
Az Euteleostei alosztag mintegy
17000 fajt számlál (375 család) és három fő
csoportra osztható: a lazacok, a ponty ala-
kúak és a neoteleostei csoportra. A lazacok
rendje a legősibb formákat foglalja magába.
Egy korai képviselőjük a Gaudryella a kö-
zépső krétából ismeretes. A ponty alakúakra jellemző a
Weber-féle készülék jelenléte, amely mozgatható apró csontok kett ős sorozatából áll és az úszóhó-
lyagot a hallószervvel kapcsolják össze (hallás és nyomásérzékelés). Képviselőik az oligocénban
jelennek meg.
A Neoteleostei csoport a garat felső részén sajátosan kikülönült izmokkal rendelkezik, amely
a garatfogakat mozgatja. Pikkelyeik leggyakrabban fésűs pikkelyek, a két hátúszójúk közül az első
tüskés sugarakat, a hátsó lágy sugarakat visel. Az úszóhólyag nem közlekedik a nyelőcsővel, zárt
úszóhólyag (Physoclisti). A premaxillare nagyon fejlett és fogakat visel, a maxillare pedig emelőként
viselkedik (előrenyomja a premaxillare-t). A legősibb Neoteleostei képviselőit a kréta időszaktól
ismerjük (Stomiiformes, Aulopiformes: pl. Eurypholis), amelyek mélytengeriek voltak. A Berycifor-
mes rend (nyálkásfejűek) szintén a kréta időszaktól ismeretesek (trópusi tengerekben éltek). A Per-
cyformes (sügér alakúak) az eocéntól ismertek. Az Alpok-Kárpátok térségéből számos ebbe a cso-
portba tartozó fosszilia ismeretes: a Syngnathus (tűhal) algamezők környékén élt, a Centriscus fejét
Mene
Euteleostei csontos halak