Paleontológia jegyzet - Gekko

Recommendations

Info

98 kelyekkel, amelyek mozaikszerűen egymás mellé illeszkednek. Egy jellegzetes ősi képviselőjük a Skócia devonjából ismeretes, a Cheirolepis. Ennek a mintegy 25 cm hosszú halnak megnyúlt teste és hesterocerk farokúszója volt. Testfelületét apró rombusz-alakú pikkelyek fedték, amelyek a faroktá- jékon hornyoltan ízesültek egymással. Az úszósugarakat (ceratotrichia) kivülről bőrcsontok borítot- ták (lepidotrichia). Koponyája több ponton mozgatható elemekből épült fel, amelyek lehetővé tett ék a széles szájnyitást (képes volt testhosszának a kétharmadát kitevő zsákmány lenyelésére). A prema- xillare-n a maxillare-n és a dentale-n fogakat találunk, amelyek az áldozat átdöfésére is alkalmasak voltak. A karbonból ismert Cheirodus teste oldalról erőteljesen lapított volt, apró párosúszókkal és hosszú hát- és farokalatt i úszóval. A porcos ganoidok napjainkig fennmaradtak (három család hat nemzetsége): pl. a sokúszós csukák (pl. Polypterus) a trópusi Afrika egyes folyóiban és tavaiban él- nek. Nyúlánk testükön a hátúszók különböző számú kis úszóból áll, amelyek mindegyikének tüske van az elülső peremén. A mellúszóknak húsos nyele van, amelyekre a pihenéskor támaszkodik. A Redfi eldiiformes (pl. Redfi eldia) és a Perleidiformes rend képviselői a fejlett súgarasúszójúkra jellem- ző sajátosságokkal rendelkeznek (a pikkelyek kozminrétege redukálódik, homocerk farokúszójuk van, a lepidotrichiák száma lecsökken, az állkapcsok lerövidülnek, stb.). Holostei (Csontos ganoidok) A Holostei csoport belső váza csontosabb, de a pikkelyek még ganoid típusúak. A farokúszó még heterocerk típusú, de már nagyon megrövidül és a felső karéj fejlett sége nem szembetűnő. A sugaras úszók száma lecsökken. Akárcsak a porcos ganoidoknak a csontos ganoidoknak is egyaránt voltak jól úszó orsó alakú képviselői (pl. Semionotus – triász, Lepidotus – jura) és korong alakú kép- viselői is (pl. Dadedium – jura). A Pholidophoriformes (pl. Leptolepis) képviselői a triásztól a krétáig éltek; alkatúk a mai csontos halakéra emlékeztet (vékony pikkelyek, elcsontosodott agykoponya, homocerk farokúszó, lepidotrichia hiánya). Mai képviselőik Észak-Amerika folyóiban és tavaiban élnek: ilyen a kajmánhal (Lepisosteus) és az iszaphal (Amia). Teleostei (Csontoshalak) A Teleostei csoport gerincoszlopa elcsontosodott . Farokúszójúk homocerk (csak kivül rész- arányos), belül a gerincoszlop a háti irányban felhajolva végződik. A pikkelyek sem dentint, sem ganoint nem tartalmaznak és cikloid vagy ktenoid típusúak. Ezek részben fedik egymást. A fosszilis anyagokban fontos szerepet játszanak az otolitjaik (hallókövecskéik), amelyek gyakran csak egyedül maradnak fenn, lévén a váz legellenállóbb részei. Rendkívül változatosak, élő fajaik száma mintegy
Ciclurus, eocén Sparnodus Pycnodus 99 20 ezerre tehető, amelyet 40 rendbe sorol- tak be (legtöbb a ten- geri faj). A legősibb Teleostei-hez tartozó Pachycormidae és As- pidorhynchydae (jura – kréta) képviselőinek még orsó alakú testük volt, amelyet vastag pikkelyek borított ak; orrúk hosszú és kihe- gyezett (pl. Aspydor- hinchus – jura). A jura – kréta időszaki Lep- tolepidae képviselői viszonylag kis testűek (kb. 50 cm) és valószí- nűleg planktonevők voltak. Csigolyáik már teljesen elcsontosodott és testüket cikloid pikkelyek borított ák. Az Osteoglos- somorpha alosztag (csontosnyelvűek) mintegy 150 fajt számlál és főleg a déli félteke édesvizeiben élnek. Nevüket az erősen elcsontosodott nyelvükből kiálló fogak- ról kapták. Úszóhólyagjuk nincs kapcsolatban a füllel, de alveolusai is vannak (légköri oxigént is képesek belélegezni). Az alsó kréta idején jelennek meg. A dél-amerikai arapaima (Arapaima gigas) két-három méteresre is megnő. Az Elopomorpha alosztag (angolna alakúak) mintegy 650 fajt számlál és az alsó kréta idő- szaktól kezdődően ismeretes. Virágkorukat a kréta és a paleogén idején élték. Lárvájuk lapított és levélszerű (leptocephalus). Csontos toroklemezük jelenléte a csontos ganoidokkal való rokonság-
Page 1:
PALEONTOLÓGIA - jegyzet - 1
Page 4 and 5:
4 rendszer a háti (dorzális) olda
Page 6 and 7:
6 alakú, félhold alakú, résszer
Page 8 and 9:
8 Általában az agglutinált váz
Page 10 and 11:
10 nagy többségüknek lassú a t
Page 12 and 13:
12 olajcseppek vagy kis üregek kö
Page 14 and 15:
14 A szivacsok alakja messzemenően
Page 16 and 17:
16 Az Archaeocyathák váza kúp al
Page 18 and 19:
18 zedékük van - csak polipnem- -
Page 20 and 21:
20 ban fokozatosan alakul ki a növ
Page 22 and 23:
22 gyorsabban nő a biomassza. Az
Page 24 and 25:
24 szorosabb rokonsági kapcsolatba
Page 26 and 27:
26 Iszaplakók, ormányukkal ássá
Page 28 and 29:
28 tett ék, hogy a puhatestűek é
Page 30 and 31:
30 keresztmetszetben háromszöglet
Page 32 and 33:
32 - a kétoldali részarányosság
Page 34 and 35:
34 bekövetkezik a megtelepülés.
Page 36 and 37:
36 elől és hátul). Az Unio genus
Page 38 and 39:
38 a belső ajak. A szifonosztóma
Page 40 and 41:
40 legpontosabb korjelzői a fi ata
Page 42 and 43:
42 szerű, de gyakran a ház a peri
Page 44 and 45:
44 lenne. Ilyen méretet az egyenes
Page 46 and 47:
46 irányul a szifótölcsérük, b
Page 48 and 49: 48 szelvények a meghatározott él
Page 50 and 51: 50 A mell-lemez és az oldallemez c
Page 52 and 53: 52 a génákkal. A glabella pereme
Page 54 and 55: 54 palából kerültek elő. Nehéz
Page 56 and 57: 56 arányú kihalás követett . A
Page 58 and 59: 58 Valamennyi, a csáprágósok alt
Page 60 and 61: 60 rakódhat le, vagy teljesen elme
Page 62 and 63: 62 Földtani szempontból alárende
Page 64 and 65: 64 A rovarok fő csoportjai már a
Page 66 and 67: 66 oszlopos, fonalas vagy szabályt
Page 68 and 69: 68 ják és zár- ják. Az ősi ala
Page 70 and 71: 70 tásával, többnyire azonban cs
Page 72 and 73: 72 ségük él, míg a kihalt nemze
Page 74 and 75: 74 Tüskésbőrűek A tüskésbőr
Page 76 and 77: 76 - a mozgatható, lemezekből ál
Page 78 and 79: 78 viharoktól felkorbácsolt tenge
Page 80 and 81: 80 A koronán nagyon keskeny sávok
Page 82 and 83: 82 daris (jura), Toxaster (kréta),
Page 84 and 85: 84 szikula embrionális, csúcsi r
Page 86 and 87: 86 a testüreget. Szívük a hasold
Page 88 and 89: 88 Jeff eries elméletének sarkala
Page 90 and 91: 90 az ülőcsont (iszkium) és a sz
Page 92 and 93: 92 Thelodonti (Telodonták) Ez a cs
Page 94 and 95: 94 része fedte. Állkapcsuk fejlet
Page 96 and 97: 96 a többinél. Páros úszói a t
Page 100 and 101: 100 ra utal. Mai képviselőik köz
Page 102 and 103: 102 vonalon fejlődnek a tüdőshal
Page 104 and 105: 104 kúszója volt, akárcsak a hal
Page 106 and 107: 106 gathatóan ízesül a fogkorona
Page 108 and 109: 108 beforrt (tibiofi bula). Az elü
Page 110 and 111: 110 alveolusban helyezkedik el). A
Page 112 and 113: 112 hiddal kapcsolódik egymáshoz.
Page 114 and 115: 114 A végtagok ötujjúak voltak,
Page 116 and 117: 116 sohasem nyílik ki és nincs pa
Page 118 and 119: 118 a középső-triász karni emel
Page 120 and 121: 120 elhelyezkedő őrlőfogak már
Page 122 and 123: 122 Synapsida alosztály A Synapsid
Page 124 and 125: 124 Aves osztály A madarak testét
Page 126 and 127: 126 ismeretes az Alexornis. Mindké
Page 128 and 129: 128 négyüregű, tüdejük fejlett
Page 130 and 131: 130 A Triconodonta rend képviselő
Page 132 and 133: 132 az alsó állkapocsnak van proc
Page 134 and 135: 134 erszényesek tartoznak. Rágcs
Page 136 and 137: 136 gai tritubercularisak. Ultrahan
Page 138 and 139: 138 1. 0. 2. 3. 1. 0. 1. 3. A zápf
Page 140 and 141: 140 ra magas koronájúak lesznek,
Page 142 and 143: 142 miocénben jelentek meg. A Cete
show all

Paleontológia jegyzet - Gekko

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?